A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

− Az utóbbi két év kemény sajtótámadásai és kardcsörtető kormányzati nyilatkozatai után külső szemnek meglepő, hogy a horvát kormány és a Mol képviselői egyhangúan döntöttek az INA keddi közgyűlésének napirendjén szereplő kényes személyi kérdésekről. A Sanader-ítélet után lenyugodtak volna a kedélyek Zágrábban?

− A horvát kormány és a Mol közötti − az utóbbi években a horvát sajtóban és politikában sokat támadott, de hivatalosan soha kétségbe nem vont − részvényesi megállapodás szerint az INA felügyelőbizottságába a Mol öt, a horvát kormány  három tagot jelöl, egyet pedig a munkavállalók. A felügyelőbizottság elnöke a horvát kormány jelöltje, míg a 3-3 delegáltból álló igazgatóságot a Mol képviseletében én vezetem. A megállapodás szerint a felek egyeztetnek egymással és a közgyűlési szavazásnál támogatják egymás jelöltjeit. Ez történt kedden is. Nem éreztem meglepetést, hiszen a horvát miniszterelnök többször kijelentette, a két fél közötti nemzetközi szerződés érvényes, azt csak tárgyalások útján lehetne módosítani. Úgy fogalmazott, az a közös cél, hogy a vállalat pénzt termeljen részvényeseinek. Ennek szellemében alakult át az INA vezető testülete, és biztos vagyok benne, hogy most már mind a tulajdonosok, mind a menedzsment az előbbi célra kíván és tud is koncentrálni.

− Ez a célmeghatározás talán a térségben más kormányok számára is példa lehetne. Úgy tudjuk, a legfőbb irányító testület éléről most távozott Davor Stern nem volt a Mol nagy barátja, egyes horvát sajtóértesülések szerint viszont kiváló orosz kapcsolatai vannak...
− Stern urat a többi felügyelőbizottsági taggal egyetemben visszahívták a részvényesek. A magyar tagokat a Mol újra jelölte, az egy éve hivatalba lépett horvát kormány viszont − logikus módon − lecserélte az előző kormány által kinevezett tagokat. A felügyelőbizottság új elnöke Sinisa Petrovic jogászprofesszor, aki jelentős szerepet játszott Horvátország EU-csatlakozási tárgyalásaiban és a horvát nemzeti légitársaság felügyelőbizottságának elnöke is egyben. Biztos vagyok benne, hogy az új felügyelőbizottság hatékonyan, egyetértésben tud majd dolgozni az INA fejlődéséért.

− Melyik az INA igazi vezető testülete?
− Minden testületnek megvan a maga szerepe. A felügyelőbizottság a tulajdonosi érdekek felett őrködik, az igazgatóság stratégiai kérdésekben dönt, míg a napi operatív irányítás az igazgatóság által kinevezett hat ügyvezető igazgató kezében van, akik közül négy horvát, míg a pénzügyi vezető Huszár András, a Finomítás és Kereskedelem vezetője pedig Thernesz Artúr kollégáim. Fontos szempont, hogy az operatív vezetés tagjai a tényleges üzleti teljesítményük alapján legyenek értékelve, és munkájuk maradjon független a politikai szempontoktól.

− A Mol mint irányító tulajdonos és a horvát kormány között melyek a fő érdekütközések?
− Egy kormány és egy nagy energetikai magáncég érdekei értelemszerűen leginkább az árszabályozás terén térnek el egymástól. Nincs ez másként Horvátországban sem. Az új kormány mindenesetre bátran hozzányúlt a lakossági tarifákhoz, május elején az addigi 1,7 kunáról 2,2 kunára (84 forintra) nőtt a gáz köbméterenkénti ára. Igaz, Horvátországban a gáz szerepe a lakossági fogyasztásban sokkal kisebb, mint nálunk, inkább csak a nagyvárosokban fűtenek gázzal. Az ipari nagyfogyasztók számára október eleje óta szabad a gázpiac, ez számukra árcsökkenést jelentett. Az INA a piac zömét megtartotta.
A gázárak mellett az INA beruházásai fontosak a horvát kormány számára. Ennek kapcsán 2010 végén kezdtünk el egy intenzív benzinkút-felújítási programot. E célra idén és jövőre 250-250 millió kunát (10-10 milliárd forintot) fordítunk. További gondot jelentett, hogy az előző horvát kormány 2011 augusztusában visszavonta az INA kutatási koncesszióinak egy részét és a területekre 2013-ban tendert kíván kiírni. Bár a lépés jogszerűségét vitatjuk és a releváns bíróságon megtámadtuk, arra készülünk, hogy ha kiírják, indulunk a tenderen, és siker esetén gyorsan elkezdjük a kutatásokat. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy ezek a kutatási területek ne álljanak érintetlenül − mint az történt a döntés óta eltelt közel másfél évben −, hanem legyen egy befektető, aki értéket tud teremteni Horvátország számára. És erre az INA a legalkalmasabb.

− A horvát sajtó sokat cikkezett a rijekai és a sisaki finomítók megígért, de elmaradt felújításáról.
− Egy kormánynak nyilván figyelembe kell venni a munkaerőpiac, az export, a gazdaság fejlődésének szempontjait, de egy vállalat alapvetően a nyereségességre figyel. És azt is szem előtt kell tartani, hogy akkor tud a horvát gazdaság fenntartható módon erősödni, ha vezető vállalatai, mint például az INA, értéket, nyereséget termelnek. A nem jól működő nagyvállalatok horgonyként húzzák le az országot. A két horvát finomító együttes kapacitása több mint évi 6 millió tonna, de jelenleg a piacon csak 3-4 millió tonnát tudunk eladni. A kétezres évek elején valóban voltak tervek mindkét finomító teljes felújítására, de azóta nagyot változott a piac. Egyébként is, az INA 2009-ig közösen vezetett vállalat volt, a horvát kormány is elfogadta az akkori prioritásokat, az észak-adriai tengeri kitermelés megkezdését, illetve a szíriai kutatást. 2009 után az INA pénzügyi helyzetét kellett stabilizálni, de jövőre Rijekában már elindulhat a késleltetett kokszoló beruházása. 2017-ig mintegy 400 millió eurót költünk a finomítóra, de megjegyzendő, hogy eddig is történtek fejlesztések mindkét horvát finomítóban. 2011-ben adtunk át a rijekai finomítóban egy modern hidrokrakkoló üzemet, illetve 2011 végétől már mindkét finomító csak EU-szabvány szerinti termékeket állít elő.

− A kapacitásról mondottak alapján tehát mindkét gyár csak fél gőzzel működik?
− Nem, a komplexebb rijekai finomító jobb kihasználtsággal, a sisaki viszont inkább csak akkor, ha többet tudunk valamiből eladni.

− Szóba került Szíria, ahonnan februárban, a külföldi olajcégek között jószerével utolsónak, vonult ki az INA. A kivonulás mekkora veszteséget okoz?
− A többiek korábban kezdték a kitermelést, így már zömmel megtérült a beruházásuk, mi viszont csak 2011-ben indítottuk el az üzemszerű termelést. Körülbelül havi 30 millió dollár volt a hasznunk, amikor az INA kivonult Szíriából és ennek jelentős része a több mint 200 milliárd forintos (1 milliárd dolláros) beruházás megtérüléséig minket illetett volna. Több mint tízévnyi beruházási időszakot követően két és fél, három év kellett volna a beruházásunk megtérüléséig, ám ez most várat magára. A szír termelés újraindításával a 2013-as tervekben sem számolunk. Bár a kiesést még messze nem pótolja, mind Horvátországban, mind pedig az egyéb nemzetközi projektjeinkben jelentős kutatási tevékenységet folytatunk

− Végezetül egy személyes kérdés: két és fél éve vezeti az INA-t. Megtanult már horvátul?
− Bár a szakmai kérdésekben alapvetően angolul tárgyal a menedzsment, napközben sokat beszélek horvátul. A tanulásban, a horvát gondolkodás, a még a magyarnál is erősebb horvát nemzeti érzés megértésében sokat segített, hogy horvát feleségem van és gyermekünk mind magyar, mind horvát állampolgársággal rendelkezik.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!