• Munkanélküliségi ráta (U3 kategória): 7,7 százalék, mely mutató számlálójában azok vannak akik az elmúlt négy hétben aktív álláskeresők voltak, a nevezőben pedig a munkaképes korú lakosság. Ez tehát abban az esetben is csökken, ha esetleg sokan letettek az álláskeresésről. Az amerikai munkaügyi hivatal (Bureau of Labor Statistics) egyébként több munkanélküliségi kategóriát is publikál, melyek közül például az U4 kategória tartalmazza az ú.n. "discouraged" (reményvesztett) munkaerőt is, mely 1-2 százalékponttal magasabb, mint az U3 kategória. Ha ehhez hozzáadjuk a részidős munkaerőt, akkor 17százaléknál tartunk.
  • Non-farm payroll: februárban 236 000 új nem mezőgazdasági munkahely született, ami már megfelelő mértékű ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta tartósan csökkenő trendbe kerüljön. Sajnos a megszűnő munkahelyek számát nem publikálják, így nehéz eligazodni, de mindenféleképpen 200-250 ezres payrollra van szükség több hónapon keresztül ahhoz, hogy a munkaerőpiaci optimizmus megalapozott legyen.
  • Hasonló a helyzet az ingatlanpiacon: a Case-Shiller index (ingatlanár-index) 2012-es emelkedésével kapcsolatban maga az index egyik kitalálója, Robert Shiller közgazdász intett óvatosságra, mondván az áremelkedés jelenlegi hajtóereje nem a végfelhasználók miatti keresletnövekedés, hanem ingatlan-befektetőké.
  • Különböző bizalmi indexek, melyek már három éve folyamatosan meghaladják az elemzői várakozásokat, miközben a legutóbbi amerikai GDP még mindig recesszióra utal.

Eközben a Dow Jones részvényindex 14 400-as értékkel mindenkori csúcsra jutott. Mindez azt jelenti, hogy a végtelen pénzpumpával felnyomott részvénypiacoknak jelenleg semmilyen szempontból nem töltik be a tőzsdék klasszikus funkcióit, tehát nem értékelik (jelzik) a gazdaság általános állapotát, és mindenféle értékelési elvvel szemben egy jövőbeni elinflálást tükröző árfolyamot mutatnak, mely nem hogy segítené, hanem hátráltatja a fundamentális befektetők tőkeallokációs döntését. Aki tisztában van a történelemmel, az tudja, hogy a lufik ki szoktak durranni. Az persze nem könnyű kérdés, hogy mi a lufi, de egy tulajdonsága bizonyosan van: az árak nem tükrözik a fundamentumokat, és az ármozgás nem fenntartható a fundamentumok alapján. Persze lehet azzal érvelni, hogy a pénzmennyiség növelése is fundamentum, csakhogy a jegybanki pénzmennyiség (monetáris bázis) nem egyenlő a teljes gazdaság pénzmennyiségével, és ez utóbbi inkább stagnált az utóbbi években, miközben a monetáris bázis megsokszorozódott. A tőzsdei forgalom alacsony volta is azt jelzi, hogy egyelőre csak egy pozitív jövőképpel rendelkező szűk réteg fektet részvényekbe főképp trendkövető számítógépes algoritmusokon keresztül, tartós megtakarítások egyelőre nem érkeznek a tőzsdékre.

Ha megnézzük az elmúlt három év tőzsdei emelkedéseinek időtartamát, akkor azt látjuk, hogy átlagosan 5 hónapig tartanak, majd egy konszolidációs szakasz következik. A legutóbbi rally - melynek jelenleg is részesei vagyunk - 4 hónapja kezdődött, így könnyen kiszámítható, hogy legkésőbb áprilisban beindul majd a profitrealizálás.

 

Misik Sándor, Solar Capital