Winkler Barnabás építész negyven évig gyűjtötte a Zsolnay-gyárból kikerült egyszerű rózsaszín használati edényeket, kollekciója több mint ezer darabot számlál. Pécs környékén sok fazekas működött, eredetileg ők csinálták ezeket, majd amikor Zsolnay elkezdett itt működni, a gyár beszippantotta őket. Mivel a kereslet a használati edényekre továbbra is megvolt, a Zsolnay átvette a gyártásukat.
A Zsolnay-tárgyak árai az elmúlt időszakban jócskán felmentek, kérdés, hogyan hatnak rájuk a sorra nyíló tárlatok. Faragóné Tarr Mária, a pécsi Art Deco galéria tulajdonosa szerint a rózsaszíneknek ettől nem lesz magasabb az ára, ezek használati tárgyak voltak, hiába egyedileg, kézzel készültek. Rengeteg van belőlük, ráadásul elkoptak, nem lehet betenni őket egy polgári enteriőrbe.
A 600 tételes Gyugyi-gyűjteményt annak idején Tarr Mária vette át és csomagolta be Amerikában. Amikor mentek fel az árak, sokan aggódtak, hogy külföldre kerülnek értékeink, a magyarok nem tudják majd megfizetni a Zsolnaykat, de nem ez történt: a jó darabok koncentrálódtak és végül hazakerültek. Az elkötelezett gyűjtők mindig felnyomják az árakat, ha rábukkannak valamire, ami befér a kollekcióba, vagy egyenesen pont az hiányzik belőle, akkor a pénz nem számít. Gyugyi Lászlóval is előfordult, hogy 50 ezer dollárt adott egy Zsolnayért, mert éppen nagyon kellett. Ez itthon is felverte az árakat, hiszen a kereskedők, ha hozzájutnak egy hasonló darabhoz, ugyanazt az árat szeretnék elérni vele, mint amit egy nagy gyűjtő már megadott érte.
Ilyenkor szerencsés, ha van másik gyűjtő − csakhogy a Zsolnayknál most az a helyzet, hogy épp elfogytak. Gyugyi László kollekciója intézményesült, múzeumba került, vele szinte egy időben egy másik jelentős gyűjtő is a felszámolás mellett döntött (klasszikus alaphelyzet: elmúlt 80 éves, gyerekei nem értékelik a Zsolnayt), és mára egy harmadik, Amerikában élő gyűjtő is abbahagyta. Eddig ők hárman "csinálták meg" az árakat − az aukciók mellett az eBayen is −, globálisan tolták felfelé. De azért a Zsolnay ára nem esett nagyon vissza és van is a piacon − a kereskedők az új generáció nagy gyűjtőire várnak. Egy "új fiú" már van a színen: az Alexandra könyváruházak gazdája, a pécsi kötődésű Matyi Dezső szeretne egy jelentős Zsolnay-gyűjteményt létrehozni.
Míg külföldön inkább a szecessziós Zsolnayknak van magas ára, a pécsiek − és a források szerint maga a Zsolnay család is − elsősorban a historizáló darabokat szeretik. (Pécsett egyébként olyan családoknál, ahol esetleg a nagypapa Zsolnay Vilmos orvosa, kártyapartnere, fogorvosa volt, még mindig akadnak kincsek.) Az utóbbi időben már a hatvanas évek Zsolnayját is elkezdték gyűjteni, nem is igazán nálunk, hanem Bécsben és a skandináv országokban. Egyelőre rengeteg van belőlük, zsugormázas vázáktól a porcelánfigurákig − a jellegzetes vállalati ajándékok. Pécsett ezek olcsóbbak (5−10 ezer), mint Pesten (15−20 ezer), és sok köztük a hibás, az égetésnél keletkezett foltokkal, nem tökéletes színárnyalatokkal − nem ez volt a gyár fénykora. De itt legalább nem kell félni a hamisítványoktól, hiszen azt hamisítják, aminek jó ára van − a Zsolnayk esetében akár úgy is, hogy a két világháború közti darabokra ráapplikálják a korábbi korszak kiálló pecsétjét.