A háznál megszokott módon a műtárgyak iránt nagyobb volt az érdeklődés, mint a festmények iránt, de mindkét nap megtelt a terem, aktív volt a közönség. A képek inkább dekorációs darabok voltak, semmint gyűjtőiek, alacsony áron kínálták jó mesterek kellemes, polgári enteriőrbe való műveit. A legdrágább 600 ezer forintos leütéssel Adolf Kaufmann 1907-es őszi erdőrészlete lett, a második pedig a katalógus címlapképe: egy kisvárosi főtér holland mestertől 400 ezerért (mindkét leütési ár nagyjából a duplája a kikiáltásinak).

A néprajzi anyag jó arányban talált gazdára, ez a tárgytípus különösen fontos a galériának és mindig örömmel nyugtázzák, hogy gyűjtőik megvannak, licitálnak. Ha olyan darab akad, amelyik valakinek hiányzik a gyűjteményéből, akkor nagyobb áremelkedések is előfordulnak − most egy mezőtúri korsó (képünkön) ára 65 ezerről 190 ezerig nőtt. A legmagasabb leütési árat ezúttal a néprajzi anyag mellé társított bútorok hozták, egy nyolcrészes magyar biedermeier ülőgarnitúra 480 ezres kikiáltás után 900 ezerért kelt el. (Ez is az "óvatos optimizmus" hatálya alá esik, hiszen a biedermeier jó néhány éve elhanyagolt irányzat.)
Nagyháziék tavaszi nagy aukciója május 22−24. között lesz, a jó antik képek mellett szép bútoranyag körvonalazódik, benne XVII. századi itáliai darabokkal. Érdekes kollekció gyűlt össze keleti tárgyakból − érdemes lesz megfigyelni, vonzanak-e kínai licitálókat.