Egyesek még a kolozsvári iskola elnevezést is vitatják, mások viszont egyenesen "csodáról" beszélnek Kolozsvár mai kortárs képzőművészeti szcénájával kapcsolatban − utóbbiakat igazolja, hogy olyan helyeken kapott szakmai méltatást, mint az Artforum, az Art Review, a Flash Art vagy a New York Times tekintélyes műkritikai rovata. A város fiatal alkotói közül sokan már sikerrel mutatkoztak be olyan helyszíneken, mint a New York-i MOMA, a Neuer Berliner Kunstverein, az amszterdami Stedelijk Múzeum vagy a zürichi Kunsthaus − ezek képviselői mellett londoni vagy párizsi galériák vezetői is ott lesznek a Műcsarnok mostani kiállításának megnyitóján. A július 1-jéig látható tárlaton 32 kolozsvári román és magyar művész, valamint 17 ottani művészeti intézmény mutatkozik be, a hagyományos piktúra, grafika és plasztika mellett a fotográfia, a videó és az installáció éppúgy megjelenik, mint ahogy a figuratív irányzat mellett a konceptuális vonulat is. Ez a nemzedék már a rendszerváltás után szocializálódott, így tárgyilagosabban tudja szemlélni az az előtti korszakot: a nacionalizmus erősödését követő elszigetelődést, a nyolcvanas évek szellemi és anyagi nyomorát, a személyi kultusz fokozódását a diktatúráig, majd a véres leszámolásig. Műalkotások egész sora ad kritikus választ például a román trikolórral való visszaélésekre, a hősi múlt idealizálására, a Ceausescu-korszak tömegdemonstrációira.
A kísérő rendezvények között különös érdeklődésre tarthat számot a műtárgypiac szereplőinek szempontjából a május 22-i szimpózium, amely román és magyar galériások, árverési házak, kritikusok, művészek és műgyűjtők részvételével tekinti át a két ország műkereskedelmének alakulását.