Hiánypótló könyvet jelentetett meg a Typotex kiadó Martos Gábor tollából, "Műkereskedelem − egy cápa ára" címmel, amelyet a Kieselbach Galériában mutattak be. A könyv Damien Hirst művéből kiindulva − egy valódi cápa formaldehiddel töltött akváriumban − meséli el, hogyan működik a művészeti piac, kik és milyen erők mozgatják, mitől értékes egy festmény, mennyire alkalmas trezorálásra, befektetésre. Nem véletlen az "elmeséli" kifejezés: a kötet fő erénye az olvasmányosság, de az is értékelni fogja, aki konkrét számokra, rekordokra, listákra és nevekre kíváncsi; a szerkesztés 2012. december 31-ével zárult le. Az anyagát több mint tíz éve gyűjtő Martos áttekinti az árverések történetét is a kezdetektől máig − meglepően hasonlóan zajlottak az aukciók a római birodalomban, mint napjainkban −, külön fejezetet szentelve a magyar árveréseknek. Szó esik − nem is kevés − befektetési kérdésekről, árakról, többször felbukkanó művekről, megint csak adatokkal, tényekkel alátámasztva.

És hogy jön ide a cápa? Mert az a műalkotás − némi képzavarral élve − olyan, mint az állatorvosi ló. Hirst ausztrál halászoktól vett meg egy cápát hatezer angol fontért, Charles Saatchi londoni műgyűjtő/galériás finanszírozásában. Saatchi 50 ezer fontért vette meg 1991-ben a kész művet, amely 13 évvel később 12 millió dollárért került az egyik legismertebb amerikai gyűjtő, Steven Cohen tulajdonába, aki később a New York-i Metropolitan Museum of Artnak ajándékozta. A két eladás közti események, benne Hirst karrierjének felívelése, alkalmat adtak a műkereskedelem lényeges kérdéseinek elemzésére. Egyébként amikor Hirst újabb cápás művet készített 2008-ban, az ausztrál halászok is emeltek az áron: már kilencezret kellett fizetnie a tetemért.