Az 1930-ra datált, 9,5 millión indított kép a festő egyik legjelentősebb munkája, érthető, hogy versenyeztek érte. Az árverésen sok gyűjtő volt jelen, a másfél száz tételes kínálat bő kétharmada elkelt, több mint harmincszor koppant egymillió forint felett a kalapács.
Ziffer Sándor sokszor kiállított 1910-es Ligeti részlete 9,5 milliós kikiáltási árán kelt el − ugyanígy vitték el Tihanyi Lajos absztrakt korszakának jellegzetes Konyhai csendéletét, Zala György Hét vezér millenniumi emlékművének bronz kismintáit egymillióval licitálták fel idáig (a ház tavaly karácsonyi aukcióján 8,5 millióért kelt el ugyanez). Rippl-Rónai József Kalapos vöröshajú nője két licitlépcsővel feljebb lépve végzett 9 millió forinton.
Az alig tizenkilenc évet megért nagybányai Maticska Jenő egyik fő műve, az 1904-es Erdélyi falu 8,5 millió forintot ért meg valakinek. Nemes Lampérth József 1912-es, élénk koloritú, akvarell/ tus technikájú Szobabelsője 6,5 millióról 8,5 millióig emelkedett. Kétszeres árat, 2,4 milliót adtak egy Czigány Dezső-tájképért. A Franciaországban elismert festő és bábművész Cselényi Walleshausen Zsigmond csendélete 2,4 millióról 3,2 millióra lépegetett. Megvettek minden Scheiber Hugó-képet, pedig volt belőlük jó néhány. A Kalapos, szakállas férfiportrét 650 ezerről több mint kétszeresére, 1,4 millióra, egy pesti utcarészletet 550 ezerről 900 ezerre, a Patakparti utat 480 ezerről egymillióra verték fel. Kádár Béla gouache-ai néhány százezer forintos emelkedéssel 1,7 és 3,2 millió közé értek.