A 170 tétel között szokás szerint magyar vonatkozásúak is vannak; a licitálás sorrendjében elsőként egy reneszánsz stílusú fedeles láda említhető, amelybe XVIII. századi elemeket is beépítettek (900−1100 euró). Egy ezüsttalpas kínáló 1872-től használt pesti Diána-fejes fémjellel 200−300 eurós becsértéket kapott, akárcsak a vele egykorú talpas szóróedényke. A csizmadiacéh XIX. század elejéről való felvidéki habán fajanszkorsóját 450−700 euróért lehet megszerezni.

Magasabb árfekvésbe került egy 1790−1810 közötti klasszicista zsámoly (tabouret) Pálffy József "JP" monogramos tulajdonosi pecsétjével hitelesítve, aranyozott keményfából, eredeti kárpitozással − ez 2500−3000 eurón indul. Angol gyökerekkel bíró magyar nemesi tulajdonból való I. Károly korából, azaz 1630−1640 tájáról egy reneszánsz láda sötétre pácolt tölgyfából, 3600−4500 eurós becsléssel. Még jobban megkérik az árát a valamivel későbbről, II. Károly idejéből, 1650 körülről való ritka tölgyfa élelmiszer-tároló szekrénynek, ezt már 5500−6000 euróra becsülték a ház szakértői. Egy pár viktoriánus lábtámasz az 1870−1880-as évtizedből, keményfából faragott karmos lábakkal ("claws and balls"), eredeti bőrbevonattal 1400−1800  euró. Egy nyeregtető fedelű, deszkákból ácsolt magyar láda a XIX. század végéről 2400−2800 eurót kóstál − a Dorotheum katalógusa a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében levő hasonló példányt ajánlja összevetésül.