− Hogyan határozná meg a BÁV-műkereskedelem helyzetét a mai piacon, milyen trendeket érzékel? Mi most a stratégiájuk: modernizálódás vagy a tradíciók hangsúlyozása?
− Kétszáznegyven éve működő cégről beszélünk, ami már önmagában nagy szó; több mint 90 éve tartunk árveréseket, tavaly is mintegy kétezer tárgy cserélt gazdát aukcióinkon. Az elhúzódó válságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, de a válság eltérően hatott az egyes műtárgycsoportok piacára, és mivel társaságunk több műtárgyprofilban érdekelt, így könnyebben átvészeltük a recesszió hatásait. A BÁV műkereskedelmi üzletágát folyamatosan a piac elvárásaihoz igazítva alakítjuk. Megújultak az árverési katalógusaink, a jutalékrendszert átalakítottuk: a beadói jutalék nálunk rendkívül kedvezően, sávosan változik, így a nagy értékű műalkotások esetében 10 százalék alatt marad a jutalék mértéke, a beadói oldalt a katalógusköltség nem terheli. A folyamatos megújulásnak is köszönhető, hogy a 2012-es évet eredményesen zártuk. Egy jól működő műtárgypiacon a bővülést mindig a gyűjtők birtokában lévő tárgyak mozgása biztosítja. Természetesen a trendek befolyásolhatják szezonálisan az aktuális műtárgypiaci keresletet, de optimális esetben kialakul egy zárt kör − veszek-eladok-cserélek-veszek-eladok... −, amelyhez a műkereskedelemmel komolyan foglalkozó aukciósházak szakértelmet, nyilvánosságot, infrastruktúrát, új vevőket, új gyűjtői generációt kötnek, majd végül forintban kifejezhető értéket adnak hozzá. Magyarországon ez a kör sok tekintetben nem záródik. Ma a magyar műkereskedelem a kedvezőtlen piaci környezet miatt kevésbé képes új vevőket, új gyűjtői generációt megszólítani, bevonni a műtárgypiacra. Ennek oka elsősorban a fogyatkozó vásárlóerőben keresendő.

− A legtöbb itthoni aukciósház családi vállalkozásként működik, ahol a tulajdonos arca egyben a cég arculata is. A BÁV-nak ilyen értelemben az arca a 240 éves hagyománya és sokoldalú szakértelme?
− Mindkettő. Olyan becsüsök dolgoznak nálunk már 30-40 éve, akik itt lettek szakemberek, nevük egybefonódott a céggel, ha a nagyközönség nem is ismeri őket, a szakma, a gyűjtők igen. Ilyen értelemben nekünk is vannak "arcaink", és amire büszkék vagyunk, megbízható szakértelmünk.

− Mennyire ismeri a BÁV a gyűjtőit? És fordítva: a gyűjtő milyennek látja most a BÁV-ot, vannak erre vonatkozóan visszajelzéseik?
− Nincs olyan, hogy "BÁV-gyűjtő". Hűséges gyűjtő van, aki műtárgykereső portyázásai során hozzánk is mindig benéz. A gyűjtemények állandó mozgásban vannak, ami mögött az áll, hogy a gyűjtő szereti bővíteni, de legalábbis "jobbra" cserélni gyűjteménye darabjait. A tavalyi évben felmérést készítettünk a becsüstanfolyamainkra jelentkezők és az aukciós látogatók körében, miként vélekednek a cégről. Megnyugtató volt, hogy a visszajelzések közt első helyen a megbízhatóság és a szakértelem állt. Műtárgycsoportonként eltérő a vevőkörünk, más-más közönség látogatja a többnapos árveréseinket. Mindig nagy érdeklődés mellett zajlik az ékszer- és a műtárgyaukció, abban vagyunk a legerősebbek. Ez a piaci szegmens a becsüsképzéseinkre is visszahat, hiszen ezek a szakirányok a legnépszerűbbek nálunk. Egyre több a külföldi vásárlónk, elsősorban a környező országokból, főleg a magyarlakta területekről érkeznek. Száz nagy gyűjtőnkből mintegy negyven külföldi, és sok komoly vidéki gyűjtő is hűséges vásárlónk maradt. A szlovákok nagy számban képviseltetik magukat árveréseinken, jól beszélik a nyelvünket, több olyan alkotót is jegyzünk, aki mindkét országban nemzeti festőnek számít, Mednyánszky Lászlóra és Skuteczky Dömére gondolok itt konkrétan. Egyre nagyobb számban jelennek meg a hazánkban letelepedett kínaiak is, akik tekintélyes vásárlói potenciállal bírnak. Elsősorban saját tárgyi örökségüket vásárolják vissza, de kedvelik a nemesfém tartalmú műtárgyakat is. A nagy értékű ékszereknél nem egy esetben − más, Európából érkező ajánlatok mellett − már ők is beleszólnak a licitekbe.

 

Feszítés Nádler István képe 2,5 millió forintért kelt el
Kép: Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n

− Mi a helyzet a festményekkel?
− A festményszegmensben határozott törekvésünk a klasszikus kortársak bevezetése az aukciós piacra, 2012-ben mindkét művészeti aukciónkon szerepeltek kortárs művek. Bukta Imre, Hencze Tamás, Bak Imre és Nádler István alkotásait hosszú, szenvedélyes licitharc után ütöttük le − utóbbi művész egyik festményét 2,5 millió forintért. Az aukciós festménykínálatot tekintve elsősorban az 1−5 milliós értéksávban tudunk most a legjobban értékesíteni.

− Pedig a többi háznál épp ezzel vannak gondban. Azt mondják, főművekre van igény.
− Eltérő az árképzésük az egyes aukciósházaknak. A festménypiaci szegmensben mi visszafogott árképzésre törekedtünk 2012-ben. Árveréseinken, kivált az év végén, magas elkelési arányokat könyvelhettünk el és olyan licitharcoknak lehettünk tanúi, mint 2002-ben.

− Mi jellemezte a bolti forgalmat 2012-ben?
− A bolti forgalomra önmagában sem lehet panaszkodni, ha pedig ahhoz viszonyítunk, hogy a kiskereskedelmi forgalom Magyarországon mennyit esett, akkor kiugróan teljesítettünk. A kedvező 2012-es aukciós eredmény örvendetes, de a bolthálózat is sikeresen működik. A kimagasló kvalitású anyagot az árveréseken értékesítjük, ám a boltokba beérkező anyagot is el kell tudnunk adni. Boltjainkban mindennaposak Herman Lipót, Neogrády és sorolhatnánk a háború előtti, Budapestre jellemző festők alkotásait, amelyek hamar vevőre találnak. Hasonló a helyzet a Zsolnay-tárgyak esetében is. A csúcsdarabokat ebben az esetben is az árverésekre gyűjtjük, de a boltjainkban kaphatóak és gyorsan elkelnek a harmincas-negyvenes évek darabjai. Az ezüsttárgyak esetében az antik és a kiegyezés előtti darabok jellemzően árverésre kerülnek, míg a XX. századi ezüsttárgyak a boltok kínálatát gazdagítják. Ezüstbe fektetni továbbra is ajánlott, rengeteg tartalék van még benne a nemesfém viszonylag alacsony ára miatt. Az aukciós árak alakulása nagy hatással van a piaci kínálatra, mert például a decemberi árverésünkön magas áron ment el egy habán korsó, most január elején a boltokban sorra érkeznek a szebbnél szebb habán tárgyak. Az ékszerek eladásánál a magas nyersanyagárak miatt a készletek értékesítése új feladatok elé állítja a szakterület vezetőit. Az árverésről kiszoruló klasszikus fazontételek mellett nyitni szeretnénk a modern ékszerek értékesítése felé, 2013-ban gazdagítani kívánjuk ezt a kínálatunkat.

− Folytatják ebben az évben is a vidéki felvásárló napokat?
− Igen, sőt terveink szerint az országhatárokon is túlmennénk. Záloghálózatunkra támaszkodva Erdélybe utazunk felvevőnapokat tartani, megpróbáljuk megszólítani az ottani gyűjtőket is.

− Hogyan készülnek a 240. évfordulóra?
− Tavasszal egy kiállítás keretében szeretnénk megemlékezni alapításunk 240. évfordulójáról. Ezt előkészítendő felkértünk két levéltári történészt és egy fiatal művészettörténészt, akik az elmúlt 90 év műkereskedelmének eddig fel nem fedett történeteit és dokumentumait kutatják. Eredményeikből könyvet szándékozunk kiadni, az alapítás napjára, augusztus 23-ra időzítve, s a Mária Terézia által aláírt eredeti alapító okiratunkat is szeretnénk bemutatni a nagyközönségnek. Decemberben a 90. ékszeraukciónk kísérőprogramjaként ékszerkiállításra készülünk azokból a darabokból, amelyeket mi értékesítettünk. A Mesélnek a műkincsek sorozat is folytatódik, januárban a bútorokra és enteriőrökre koncentrálunk, Somlai Tibor lesz a vendégünk, februárban egy sorozatot indítunk "Ismeretlen remekművek" címen, ennek indulásaként a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze tart előadást Batthyány Gyula és Farkas István alkotásairól.

Kép: Napi Gazdaság, Dömötör Csaba