Andor László foglalkoztatáspolitikai biztos az útmutató bemutatásakor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mintegy ötven oldalas kézikönyv segítséget nyújt a tagállami hatóságoknak, hogy megfelelően alkalmazzák az uniós előírásokat, amelyek értelmében minden uniós munkavállaló egyetlen úgynevezett szokásos tartózkodási helyhez kapcsolódóan vehet igénybe szociális ellátást.

"Az uniós jog világos garanciákat ad annak kiküszöbölésére, hogy bárki visszaélhessen egy másik tagállam szociális ellátórendszerével" - jelentette ki Andor.

Az útmutató elválasztja egymástól a szokásos és az ideiglenes tartózkodási hely, valamint az egyszerű tartózkodás fogalmát. Közleményében a bizottság világossá teszi, hogy az aktívak alapvetően ott jogosultak ellátásra, ahol dolgoznak, az inaktívaknál, nyugdíjasoknál, diákoknak a szokásos tartózkodási hely a mérvadó.

Ennek megállapításánál figyelembe kell venni, hogy hol milyen rokoni kapcsolatai vannak az illetőnek, mennyi ideig tartózkodik a kérdéses országban, és a tartózkodás egybefüggő-e. Az útmutató szerint vizsgálni kell, hogy a munkavállaló jogviszonya milyen munkaszerződés alapján melyik tagállamhoz köthető, hol végez esetleg olyan tevékenységet, amelyért nem kap fizetést. Meg kell nézni az uniós jog szerint azt is, hogy az uniós polgár hol fizet adót, milyen okból költözik el egyik tagországból a másikba, illetve diákok esetén azt is, hogy honnan származik a bevételük.

Az útmutató példákkal is igyekszik segíteni annak megállapítását, hogy egy határ menti ingázó, egy idénymunkás, egy nyugdíjas, egy diák vagy egy kiküldött dolgozó helyzetét hogyan kell értelmezni.

Egy Portugáliába költöző brit nyugdíjas esetében, aki ideje nagy részét Portugáliában tölti, hiába tart fenn kulturális és pénzügyi kapcsolatot az Egyesült Királyságban, Portugáliát kell szokásos tartózkodási helynek tekinteni - magyarázza a brüsszeli testület.