Az ECB politikája 180 fokos fordulatot vett azzal kapcsolatban, hogy az állami segítségre szoruló bankok elsőrendű hitelezői vállaljanak-e áldozatot a pénzintézetek rendbe tétele érdekében vagy sem. Mario Draghi, a bank elnöke azt javasolta az eurózóna pénzügyminisztereinek egy héttel ezelőtti tanácskozásukon, hogy írják le a kimentett spanyol takarékbankok ilyen státusú kötvénytulajdonosai követelésének egy részét. Az eurócsoport tagjai nem értettek vele egyet - írja a Wall Street Journal az ügyhöz közel álló forrásra hivatkozva.

Az európai jegybank ezzel éppen ellenkező állásponton volt az ír pénzintézetek 2010-es feltőkésítése idején: akkor ragaszkodott ahhoz, hogy az elsőrendű hitelezők ne szenvedjenek el veszteségeket, mert az eget verő piaci bizonytalanságot okozhat. A két helyzetben az is hasonló, hogy a spanyol és az ír bankok is főként az országukban kialakult ingatlanbuborék kipukkadása miatt kerültek nehéz helyzetbe.

Kapcsolódó

Mit fognak szólni hozzá?

A pénzügyminisztereket aggasztja, milyen piaci reakciókat válthatna ki egy ilyen döntés, ezért egyelőre a 100 milliárd eurós uniós spanyol bankmentő csomagban az szerepel, hogy csak a hátrább sorolt kötvénytulajdonosokra lehet veszteséget terhelni azoknak a bankoknak az esetén, amelyek kapnak az eurózóna pénzéből. Elemzők ugyanakkor úgy vélik, hogy az ECB pálfordulása olyan eltolódást jelezhet az európai politikában, amelyet végül az eurótagállamok is követhetnek majd.

Ezt megkönnyítheti nekik, hogy a Dragi szűkítette a pénzintézetek körét, amelyekre érvényesnek tartanák az új szabályt: csak azokról a helyi takarékbankokról lenne szó, amelyeket a bankkonszolidáció során likvidálnak, azaz beolvasztanak más, nagyobb szektortársaikba. Ez azt jelenté, hogy megúsznák a dolgot a csupán összezsugorításra ítélt pénzintézetek kötvényeinek elsőrendű tulajdonosai. Az államok rendszerint így oldják meg bankjaik rendbe tételét.

Drága adófizetők

A kötvénytulajdonosok megterhelése egyet jelent azzal, hogy a feltőkésítéshez kevesebb forrásra lenne szükség az adófizetők pénzéből. Az ECB azonban nem feltétlenül emiatt változtatott korábbi álláspontján, hanem inkább a körülmények módosulása miatt. 2010-ben még nem léteztek az európai stabilitási alapok (EFSF, ESM) és az ír kormány - szemben a spanyollal - garanciát vállalt a bankok adósságának nagy részére.

A pénzügyminiszterek azonban attól tartanak, hogy a spanyol példa egyfajta "visszamenőleges precedenst" teremtene. Dublin 60 milliárd eurót, az ír GDP 40 százalékát pumpálta bele az ország számos bajban lévő bankjába. Ha Spanyolország esetén megterhelnék az elsőrendű kötvénytulajdonosok egy részét, az felvetné a kérdést: miért kellett az ír adófizetőknek teljesen lenyelniük a bankmentés terhét, ha a spanyoloknak nem kell.