A portál szerint ironikus, hogy Olaszország egy olyan időszakban növelte orosz olajimportját, amikor Európa többi része már a szankciók előtt is csökkentette a vásárlásait Moszkvától. Ennek oka, hogy a bankok nem voltak hajlandóak vállalni az Oroszország által ellenőrzött ISAB-nak nyújtott hitelek kockázatát, ami lehetővé tenne volna számukra, hogy nem orosz forrásokból származó olajat vásároljanak.

A finomító jövője, Olaszország fenntarthatóbb energiaforrásokra való átállása miatt, már korábban kérdésessé vált. Az embargó felgyorsította a folyamatot, ami növelte az alkalmazottak munkahelyeik elvesztése miatti félelmét.

Kapcsolódó

“Természetesen aggódunk a munkahelyeinkért. Sok minden függ a Lukoil-tól. Ezért annak megszűnése dominóhatást válthat ki, ami az egész rendszert bedönthetné. Beleértve a többi vegyipari vállalatot, a kikötőt, az ezektől függő cégeket. Körülbelül 10 000 munkahelyről beszélünk, ami a tartomány bruttó hazai termelésének 50%-át teszi ki" - véli aMarco Candelargiu, a Lukoil szirakúzai finomítójának alkalmazottja

Olaszország volt az egyetlen európai ország, amely növelte az olajimportot, és az orosz olaj hatodik legnagyobb importőréből az első helyre került az invázió óta eltelt három hónap alatt.

Az ISAB ma már csak orosz olajat finomít, szemben a háború előtti 15 százalékkal. A megoldás az lehetne, ha a cég olasz állami tulajdonba kerülne, mert akkor megkaphatná a szükséges finanszírozást ahhoz, hogy más forrásokból vásárolhasson nyersolajat, és tovább működhessen, amíg megtalálják hosszú távra a megoldást.