A lap szerkesztőségének az interneten is olvasható indoklása szerint Obama jelképévé és mozgatóerejévé vált azoknak a mélyreható társadalmi és kulturális változásoknak, amelyeken az Egyesült Államok esett át.

Rick Stengel szerkesztőségvezető azt is kiemelte, hogy Franklin Delano Roosevelt, azaz a második világháború óta Obama az első elnök, aki kétszer egymás után a voksok több mint 50 százalékát megszerezve tudott választást nyerni.

Az amerikai elnök a tálibok által életveszélyesen megsebesített, az emberi jogokért kiálló pakisztáni lánnyal, Malala Juszufzaival volt versenyben az év embere címért. A szűk listán, amelyről végül a Time Obamát választotta, szerepelt még Mohamed Murszi egyiptomi elnök, Fabiola Gianotti, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) egyik vezető kutatója, valamint Tim Cook, az Apple számítástechnikai óriásvállalat vezérigazgatója.

Obamát nem először választja a lap az év emberének. 2008-ban akkor olyan jelölteket győzött le, mint Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter, Nicolas Sarkozy francia államfő, Sarah Palin republikánus alelnökjelölt és Csang Jimou kínai rendező, a pekingi olimpiai megnyitó főrendezője.

Tavaly a Time a névtelen, nagybetűs Tüntetőt választotta az év emberévé. A lap szerkesztői szerint a közel-keleti országokon végigsöpört arab tavasz, valamint az Európát és az Egyesült Államokat is elérő tüntetéssorozat résztvevői átformálták a globális politikát, világszerte újraértelmezték az emberi erőt.

Az év embere cím odaítélésének ötlete először Charles Lindbergh teljesítménye láttán fogant meg a Time magazin szerkesztőségében: az akkor 25 éves pilóta először repülte át az Atlanti-óceánt leszállás nélkül, 1927-ben. Innentől kezdve a lap minden évben megválaszotta az év emberét, akinek portréja rendszerint a Time szilveszteri kiadásának címlapján jelenik meg.