Amikor a mérnökök meghatározzák egy híd, vagy egy repülőgép futóműve, vagy egy kerékpár teherbírását, akkor 50 százalékos ráhagyással számolnak. Ezt a hüvelykujjszabályt azért találtak ki, hogy bármilyen előre nem látható esemény következzék is be, a híd ne szakadjon le, a repülőgép ne a hasán landoljon, a bringa ne rogyjon be használója alatt - írja Henry Hebeler, aki 1989-ig a Boeingnél, a világ legnagyobb repülőgépgyártójánál dolgozott vállalati tervezőként.

A visszavonulása óta nyugdíjtanácsadással foglalkozó szakember szerint hasonlóan kell gondolkodnia mindenkinek, aki el akarja kerülni, hogy nyugdíjba vonulása után csődbe menjen. Nem csupán saját szükségleteire kell gondolnia, hanem fel kell készülnie többféle váratlan kiadásra is. Ezek egy részéről csak azt tudjuk, hogy egyszer valamikor bekövetkeznek, például végképp bedögölhet a mosógép. Más részük teljesen kiszámíthatatlan, például előfordulhat, hogy bajba kerül egy közeli rokon.

Katasztrófa

A váratlan kiadások viszonylag könnyen kezelhetők addig, amíg valaki folyamatos jövedelmet szerez munkájával, ám katasztrofálisnak bizonyulhatnak abban a helyzetben, amikor már csak nyugdíjára és megtakarításaira támaszkodhat. Hebeler ezért négy alapszabály betartását ajánlja. Tervezzük megtakarításainkat konzervatívan, azaz ráhagyással vélt szükségleteinkhez képest; szabaduljunk meg minden adósságunktól, mire nyugdíjba vonulunk; biztosítsuk be magunkat a nagyon magas lehetséges kiadások (például orvosi kezelések költsége) ellen; végül legyen külön pénzünk a vészhelyzetekre.

A túl optimista hozzáállás biztos út az anyagi csődhöz, mert nem csupán a váratlan költségek boríthatják fel az eltervezett kiadásokat, hanem a befektetések rossz alakulása is. Az aktív emberek például olyankor vásárolhatnak értékpapírokat, amikor azok olcsók, mert számíthatnak arra, hogy a félretett pénzt a jövőben szerzett bevételeikből pótolják. A nyugdíjasok viszont akkor is rákényszerülhetnek kötvényeik, részvényeik eladására, amikor azok olcsók, és nincs módjuk többé ennek a veszteségnek az ellensúlyozására.

Le kell vonni!

A szakértő azt tanácsolja, hogy becsüljük meg az olyan váratlan események lehetséges költségét, amelyek bekövetkezésének csak az ideje kétséges. Tipikusak ezek között a lakás karbantartásával és az autó elöregedésével kapcsolatos kiadások. Ezt a pénzt fejben vonjuk le abból a megtakarításból, amelyre nyugdíjas éveinkben számítunk. Ezután bízzunk benne, hogy az előre látható rendkívüli kiadások drágulását fedezi a levont összeg hozama.

Igen súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki nem tudja le adósságait, mielőtt nyugdíjba vonul. A házastárs megbetegedése, halála esetén nem ritka, hogy a nyugdíjas elveszti az otthonát vagy legalábbis ingóságait - idézi fel tapasztalatait a nyugdíjtanácsadó. Amerikában még az is előfordul, hogy valaki vissza nem fizetett diákhitellel vonul vissza. Az alapszabály az, hogy jobb kamatot kapni, mint törleszteni, ám ennek feltétele, hogy az ember kissé lehetősége alatt éljen.

Csapások

Vannak olyan csapások, amelyeket nem lehet előre látni. Ezek közé tartozik, hogy meddig él a nyugdíjas vagy milyen egészségügyi kiadások kell számolnia. Emellett előfordulhatnak családi zűrök: elválik a gyerek, egyedül marad néhány gyerekkel és egy méretes ingatlanhitellel. Ilyenkor a szülő nem tagadhatja meg az anyagi segítséget sem. Ezekre a váratlan helyzetekre biztosítást köthetünk már évtizedekkel a nyugdíjba vonulás előtt, illetve vésztartalékot halmozhatunk fel (amelyhez tehát csak ilyen esetekben nyúlunk).

Az utóbbi nagysága jó kérdés. A munkanélkülivé válással kapcsolatos vésztartalék nagyságával kapcsolatos aranyszabály az, hogy célszerű hat-tizenkét havi fizetést tartalékolni, mert jó eséllyel ennyi ideig tarthat, mire új állást talál, akit kirúgtak. A nyugdíjas évekre félretett vésztartalék meglehetősen szubjektív kérdés. Elvileg életbe léphet a cikk elején említett 50 százalékos szabály, ám ez azt jelentené, hogy a megtakarítások harmadát jegelni kell.

Akinek több van a bankszámláján, az beérheti 10 százalékos vésztartalékkal, akinek viszont kevés, az semmit sem ér el ekkora aránnyal. A lényeg az, hogy az említett négy alapszabály között ezzel is számoljunk.