Az ezredforduló óta fokozatosan csökkent a betegek kórházi tartózkodásának időtartama, ami részben az eredményesebb kezelési módszerekből fakad, részben viszont összefügg azzal is, hogy a betegbiztosító intézetek takarékossági intézkedései az ápoltak minél előbb történő elbocsátására szorítják az orvosokat. Ez egyre nagyobb hiányokhoz vezet a kórházak és klinikák költségvetésében.

A Die Welt tanulmánya szerint uniós viszonylatban még most is a legtöbb betegágy Németországban jut egy-egy betegre, ami komoly problémát okoz az egészségügyi intézmények fenntartásában. Az évekkel ezelőtt bevezetett egészségügyi reformon az egymást követő szakminiszterek minden alkalommal változtattak, de eddig senki sem kínált valódi megoldást a mind nagyobb költségvetési nehézségekkel küzdő kórházak számára. A jórészt magukra hagyott intézmények így olyan módszerhez folyamodnak, amely a legjövedelmezőbbnek bizonyul és ez a műtéti beavatkozás. A Die Welt példákat is idéz: 100 ezer német polgár közül minden évben 286 kap új térdet, 207 pedig új csípőt, ami rekord a nyugati világban.

A betegbiztosító intézeteknek nincs befolyásuk az orvosok gyógymódot illető döntésére, következésképpen a kórházak és klinikák vezetősége mintegy elvárja alkalmazottaitól, hogy a költségvetésre leginkább előnyös módszert ajánlják pácienseiknek. Ez azonban egyre inkább rányomja bélyegét az orvosok hangulatára, és míg a fiatalok még lázadozni próbálnak, idősebb kollégáik jó részén fokozatosan úrrá lesz a keserűség.

Az egészségügyi reform - legalábbis jelenlegi formájában - nem kíván változtatni a kórházak és klinikák pénzelésén, következésképpen marad a jelenlegi áldatlan helyzet - állapítja meg a Die Welt tanulmánya.