Nap mint nap emberek milliói indítják a reggelt egy finom vagy kevésbé jó kávéval nem is gondolva arra, hogy került a serkentő ital az asztalikra. Londonban, Manhattanban vagy Tokióban 3-4 dollár (800-1100 forint) egy csésze kávé ára, amiből a kávébabot előállító farmerek öt centet látnak (13 forint) - kezdi háttéranyagát a Financial Times (FT).

Egy font zöldkávé ára 1,30 dollár a jelenlegi piaci árakon. Ebből 50 csésze kávét lehet főzni, ami azt jelenti, hogy háromdolláros árral számolva az ellátási lánc végén 150 dollár bevétel keletkezik. Összevetve ezt a kávébabtermelőknek jutó nevetséges jövedelemmel adódik a következtetés, hogy valahol, valakik nagyot kaszálnak a kávéüzleten.

Kapcsolódó

Elegáns urak

Az iparág helyzetéről jó képet adott már a kávétermelők nyári világfóruma is. A kolumbiai és nyugat-afrikai kávétermelők, valamint a vietnami exportőrök képviselőinek arcáról lefagyott a protokoll mosoly, amikor egymás mellé ültek a kávétermelés helyzetéről szóló fórumon. A legfontosabb gond, amiben mind egyetértenek az, hogy a jelenlegi nevetséges termelői árakon nem lehet tovább folytatni a kávébabtermesztést.

Vincent Ssempijja Uganda mezőgazdasági minisztere mások nevében is beszélt, amikor így foglalta össze a helyzetet: A kávécserjéink öregek, a földjeink kimerültek. Harcolunk a klímaváltozás hatásai ellen, a farmereink egyre idősebbek, mivel a fiatalok nem akarnak az ágazatban dolgozni. A technológiai fejlesztésre nincs elég pénz.

Súlyos hanyatlás

A világpiaci kávéárak reálértéken kétharmadukkal csökkentek az 1980-as évek eleje óta. Ezzel egyidejűleg a kávéfarmerek reáljövedelme a felére esett. Ezt megelőzően jobb volt helyzet, köszönhetően az 1960 és 1989 között működő árkartellnek, amelyben a legnagyobb termelő és fogyasztó országok vettek részt. Akkor sem kaszáltak a kávébabtermesztők, de elboldogultak valahogy: a végfelhasználói ár 27 százalékát kapták meg.

Az 1980-as években aztán betört a piacra Vietnam, majd véget ért a hidegháború, ami a kvótarendszer végéhez vezetett. A termelőkhöz 1990 és 2009-között már csak a végső ár átlag 17 százaléka jutott el. De bánta az rendszer felbomlását az USA, a világ legnagyobb kávéfogyasztó országa is, amely azért támogatta a szisztémát, mert attól tartott, hogy az alacsony árak miatt csekély bevételek szociális robbanáshoz vezethetnek "hátsó udvarában", Közép- és Dél-Amerikában.

Keresik a lehetőségeket

Nem csoda, hogy a nagy termelők - Brazília, Vietnam és Kolumbia - vissza akarja hozni a termelési kvótákat, és ha csatlakozik hozzájuk Indonézia és Honduras, akkor könnyen elérhetik ezt a céljukat. A konferencián elhangzott az is, hogy ha minden csésze kávé után csak plusz öt dollárcentet fizetnének a fogyasztók és ezt megkapnák a termelők, az sokat számítana.

További lehetőségnek látják az ágazat résztvevői, hogy megadóztassák a kávéval kapcsolatos tőzsdei kereskedést. Ha a határidős kávékontraktusokkal kapcsolatos spekulációkat folytató londoni és New York-i vállalkozásokat rábírnák, hogy csak egy kicsit forgassanak vissza a hasznukból a farmereknek, az is jelentős bevételt hozna az utóbbiaknak.

Nagy változások

Eközben elindulhat egy olyan folyamat, amelynek végén szakadék alakulhat ki a kínálat és a kereslet között. Számos kávébabtermesztő Kolumbiában és Etiópiában kénytelen egyre magasabbra telepíteni az ültetvényeit az alacsonyabb részeken a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb szárazság elől. Brazíliában az alacsonyabb fekvésű részeken a rovarkártevők szaporodtak el szintén a globális felmelegedés helyi hatása miatt.

A másik oldalon a fogyasztás növekedése áll. A világ lakóinak háromnegyede ugyanis még nem fedezte fel a kávénak köszönhető élvezetet. Európában és Észak-Amerikában egy főre átlag napi egy csésze kávé elfogyasztása jut. Japánban fejenként átlag háromnaponta fogy el egy csésze és Kínában, ahol a tea az úr, az átlagemberek alig isznak kávét. Ezért van tér a piac bővülése előtt, ami növelheti a farmerek jövedelmét és persze ki tudja milyen magasra hajthatja fel a reggeli frissítő kávé árát.

(A nyitókép forrása: Unsplash.com)

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!