A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb, 2012-es globális foglalkoztatási jelentése szerint az elmúlt három év munkaerő-piaci válsága és a gazdasági kilátások további romlása következtében a globális foglalkoztatásban mintegy 200 milliós a restancia. A jelentés szerint több mint 400 millió új munkahelyre lesz ahhoz szükség a következő évtizedben, hogy felszívja a becslések szerint éves szinten újonnan megjelenő 40 milliós munkaerőt.

Az ILO jelentése szerint a világnak azzal a kihívással is szembe kell néznie, hogy méltányos munkahelyet teremtsen annak a mintegy 900 millió munkavállalónak, akik a családjukkal együtt a napi 2 USA dolláros szegénységi küszöb alatt élnek a fejlődő országokban.

Az ILO jelentése a reálgazdaságban történő, célzott munkahelyteremtő intézkedésekre szólít fel és arra figyelmeztet, hogy további állami támogatásokról szóló intézkedések önmagukban nem lesznek elegek a fenntartható növekedés beindításához. Az ILO hangsúlyozza: bizonytalan kereslet időszakában fontos a további ösztönzés és ez a fenntartható államháztartás veszélyeztetése nélkül is megoldható. A jelentés emellett a fiskális konszolidációs lépések társadalmi felelősséget, növekedést és foglalkoztatási szempontok vezérelveit szem előtt tartó kivitelezését is sürgeti.

Nincs javulás a foglalkoztatásban

A jelentős kormányzati intézkedések ellenére, a munkaerő-piaci krízishelyzet nem javult, globálisan háromból egy - azaz mintegy 1,1 milliárd - ember vagy munkanélküli vagy a szegénységi küszöb alatt él - hívta fel a figyelmet az ILO főigazgatója, Juan Somavia, aki hangsúlyozta, hogy a reálgazdaságban történő munkahelyteremtésnek az első számú prioritásnak kellene lennie.

A jelentés megjegyzi, hogy a 2009-ben megindult fellendülés rövid életű volt, és a válság kezdeti időszakához képest még mindig 27 millióval több a munkanélküli. Az ILO szerint a gazdaságok nem generálnak elég munkahelyet - amit a népességhez viszonyított foglalkoztatási arány is mutat -, ami az eddig mért legnagyobb visszaesést eredményezte 2007 és 2010 között, amikor is 61,2-ről 60,2 százalékra zsugorodott a ráta.

A legfejlettebb ipari államok közül csupán Ausztráliában és Németországban sikerült növelni a munkaviszonyban állók arányát a válságot megelőző időszakhoz képest a legutóbbi, 2011-es adatok alapján. Minden más fejlett országban a globális recesszió előtti szint alatt, vagy éppen azon a szinten áll foglalkoztatottság.

Jelenleg 29 millióval kevesebb ember van a munkaerőpiacon, mint ahogy arra a válság előtti trendek alapján számítani lehetett - mutat rá a jelentés, ami azt is hozzáteszi: amennyiben ezeket az elkedvetlenedett munkavállalókat is a munkanélküliek közé soroljuk, akkor a globális munkanélküliség a jelenlegi 197 millióról 225 millióra duzzadna és a munkanélküliségi ráta 6-ról 6,9 százalékra emelkedne.

Három forgatókönyv

A jelentés három szcenáriót vázol fel a jövő foglalkoztatását illetően. Az alapforgatókönyv szerint  2012-ben további 3 millió munkavállaló veszti el az állását és 2016-ra 206 millióra emelkedik a munkanélküliek száma. Amennyiben a globális gazdasági növekedés 2 százalék alá esik, a munkanélküliek száma 204 millióra emelkedik 2012-ben. Az ennél optimistább forgatókönyv szerint viszont, amely az euróválság gyors megoldását valószínűsíti, 2012-ben a globális munkanélküliség 1 millióval csökkenne.

A fiatalok helyzete nem javul

Az ILO szerint a fiatal munkavállalók továbbra is a leginkább érintettek a válság miatt, illetve a jelenlegi tendenciákat tekintve, és a jelentés szerint vajmi kevés remény van a közeljövőben e helyzet jelentős javítására.

A Globális foglalkoztatási trendek 2012 című jelentés szerint 74,8 millió 15-24 éves munkavállaló volt munka nélkül 2011-ben, ami 2007 óta több mint 4 milliós emelkedést jelent. A jelentés ugyanakkor hozzáteszi: a fiatalok körében közel háromszor akkora a munkanélkülivé válás esélye, mint a felnőttek körében. A golbálisan mért fiatal munkanélküliség jelenleg 12,7 százalék, azaz egy százalékponttal marad el a válság előtti szinttől.

A fiatalkori munkanélküliséget csupán három fejlett ipari országban - Ausztriában, Németországban és Svájcban - sikerült visszaszorítani a 2007-es szint alá.

A jelentés a fentiek mellett megállapítja:

  • A dolgozó szegények számának csökkenésében jelentős lassulás mutatkozott. A világ munkavállalóinak közel 30 százaléka - azaz több mint 900 millió ember - élt a családjával együtt a napi 2 dolláros szegénységi küszöb alatt 2011-ben, ami körülbelül 55 millióval több, mint amit a válság előtti becslések mutattak. Ennek a 900 millió dolgozó szegénynek mintegy fele élt az 1,25 dolláros extrém szegénységi küszöb alatt.
  • A foglalkoztatás szempontjából veszélyeztetettnek számító alkalmazottak 2011-ben globálisan 1,52 milliárdan voltak, ami a 2000-ben mérthez képest 136 milliós, és a 2009-ben mért szinthez képest pedig közel 23 milliós növekedést jelent.
  • A nők 50,5 százaléka tartozott a fent említett veszélyeztetett kategóriába. A férfiaknál ez az arány 48,2 százalék volt.
  • A kedvező gazdasági környezet hatására - különösen a nagy latin-amerikai és kelet-ázsiai feltörekvő országokban - a munkahelyteremtési ráták a munkaerőkínálat növekedését meghaladták, támogatva ezzel a belső keresletet is.
  • A fejlett és feltörekvő országok közötti munkatermelékenységi különbség - ami az egyes országok közötti jövedelemszintek konvergenciáját mutató indikátor - az elmúlt két évtizedben csökkent, de jelentős maradt. A fejlett gazdaságokat és az Európai Uniót magába foglaló régióban az egy munkavállalóra jutó teljesítmény 2011-ben 72 900 dollár volt szemben a fejlődő régiók 13 600 dolláros átlagával.

 

A jelentés főbb megállapításai alapján Somavia úgy vélekedett: az, hogy kilábalunk-e a válságból vagy sem, attól függ, hogy a kormányzati intézkedések mennyire lesznek hatékonyak. Az intézkedések pedig akkor lesznek hatásosak, ha az emberek életére pozitív változást gyakorolnak - tette hozzá a főigazgató.