A kormányok azt szeretnék, ha az állampolgárok saját megtakarításokat halmoznának fel nyugdíjas éveikre, hogy az államtól kevésbé függjenek. A legtöbb európai állam adókedvezményeket és más olyan ösztönzőket ajánl, amelyek során az alkalmazottak automatikusan beléptetik valamilyen nyugdíjrendszerbe. A munkavállalók vonakodása általában a tehetetlenségre vagy a türelmetlenségre vezethető vissza - emlékeztet az Economist -, azonban mégis elképzelhető, hogy ez a racionális döntés a drága, bonyolult és gyenge megtérülést kínáló termékekkel szemben.

A pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők európai érdekképviseleti szerve, az EuroFinuse (European Federation of Financial Services Users) által készített felmérés ugyanis rámutatott, hogy Belgiumban, az Egyesült-Királyságban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban (a tanulmányban vizsgált országokban) a magánnyugdíjpénztárakból kapható reálhozam az évszázad nagy részében negatív volt. Spanyolországban például ezek a nyugdíjbefektetések reál értelemben 1,2 százalékot vesztettek értékükből 2000 és 2013 között évente, míg az Egyesült-Királyságban 2000-2012 között 0,7 százalékos volt a veszteség évente.

Az EuroFinuse szerint a hozamokra a különböző díjak jelentős hatást gyakoroltak. Erre példaként a franciaországi részvényalapokat említi, amelyek az elmúlt 10 évre 16 százalékos hozamot írtak jóvá, miközben az alap által követett index 73 százalékkal emelkedett.

Az Economist szerint az elemzők mindemellett arra is rámutattak a tanulmányban, hogy a legtöbb adat egyszerűen nem áll rendelkezésre összesített formában országos szinten, illetve arra is rámutatnak, hogy az EU-tagállamokban a nyugdíjmegtakarítások adóztatásának bonyolultsága nagyon nehézzé teszi az adózás utáni hozam kiszámítását. A legutóbbi, a nyugdíjmegtakarítások piacáról készült európai bizottsági jelentésnek az OECD 2012-es adataira kellett támaszkodnia - jegyzi meg az Economist.

Ez az EuroFinuse szerint azt is jelenti, hogy az európai hatóságok nem tudják, miként is teljesít az a szolgáltatás, amelyet nekik szabályozni és felügyelniük kellene. Miután a nyugdíjmegtakarítások általában a fogyasztók második legnagyobb vagyonelemét képezik (a házuk után), ez a hiányosság meglehetősen megdöbbentő és riasztó - fogalmaznak a jelentés készítői.