Görögország viharos története mindig megmozgatta az emberek fantáziáját, a vidéki kisvárosok, falvak környékén található klasszikus romok, törmelékek, edénycserepek sok legendához adtak ihletet. Az egyik legelterjedtebb mese az eltemetett aranydisznóról és hét csicsi aranymalacáról szól, amelyekre földjének művelése közben egy szegény parasztember talált rá. Így lett lúzerből gazdag ember.
Sokan szívesen hallgatják a pénzes ládákról szóló történeteket, amelyek szerint az aranyérméket sárkányok védték Nagy Sándor vagy - más változatok szerint - a bizánci császárok korában. Nem kevésbé népszerűek azok a legendák, amelyek a kapzsi török pasákról, illetve nácikról szólnak, akiknek menekülniük kellett ellenségeik elől, ám ezt megelőzően még gyorsan elásták összeharácsolt vagyonukat, abban bízva, hogy egyszer még visszatérhetnek érte.
Áss, bébi, áss!
Az ország adósságválsága alatt nyögő görög társadalomban új életre keltek a legendák - derül ki az AP tudósításából. A két éve kezdődött megszorítások, a csökkenő keresetek, az emelkedő adók és munkanélküliség sokakat fogékonnyá tesz a csodavárásra. Végül is két évezred viharos történelme, a gazdag ókori görögöktől az őket elsöprő, majd egymáson is átgázoló hódítókig sok nép hagyta hátra nyomait a hegyek között.
Korábban néhány kisebb csoport működött az országban, a kincsvadászok maroknyi csapatai jól ismerték egymást, ám most mindenki elgondolkodik azon, milyen jó is lenne némi talált vagyonnal helyre hozni pénzügyeit - mondja Georgiosz, egy teljes neve elhallgatását kérő "amatőr aranyásó". Az emberek térképek után kutakodnak, tippeket adnak egymásnak, hol érdemes ásni, ám - ahogy az lenni szokott - hiába kutakodnak, nem találnak semmit.
Tuti tippre kezdtek fúrni
Csak az Athéntól 400 kilométerre lévő, macedóniai Grevena falu környékén tíz aranyásási kísérlet történt az elmúlt hónapokban - meséli Georgiosz. A régióban heves harcok dúltak a második világháború idején a Görögországok megszálló nácik és az ellenállók között, és sokan azt hiszik, a kövek alatt például az utóbbiaknak ledobott brit segélycsomagokat találnak azok értékes tartalmával együtt.
A falutól nem messze egy 15 méteres, elhagyott alagút ékes bizonyítéka annak, hogy valakik nagyon elszánt kísérletet tettek a remélt kincsek kiásására. Elhagyott maszkok, munkaeszközök maradtak hátra az öt ember után, akiket illegális bányászkodásért letartóztatott a rendőrség.
A hatóságok beszámolója szerint a csapat minden tagja negyvenes éveiben járó férfi volt. A bányászathoz mezőgazdasági és építőipari szerszámokat használtak, volt egy talicskájuk és egy generátoruk, az alagút bejáratát pedig egy régi pokróccal fedték el. Elmondásuk szerint egy öreg ember mutatta meg nekik, hol kell ásni, mondván: nagy kincs van a kövek alatt, ám azt pontosan nem tudták megmondani, mit is kerestek.
Átszitálták a sittet
Hogy a falusiak körében mendemondák terjednek, az talán nem meglepő, az már azonban mindenképpen az, hogy a Thesszalonikiben, Görögország második legnagyobb városában is masszívan tartják magukat az óriási kincsekről szóló "hírek". Ezek egyike szerint egy régi török ház helyén indult építkezés közben aranyérméket tartalmazó ládát fordítottak ki a földből a munkagépek. Látva a kincset az elbontott épületek maradékát szállító sofőrök ledöntés után átszitálták a sittet a hulladéklerakóban, hátha találnak még valamit. Természetesen hiábavaló volt minden erőfeszítésük.
A kincsvadászat egyedüli nyertesei a szélhámosok, akik hamisított, mesterségesen megöregített térképekkel és százszázalékos tippekkel üzletelnek. Az előbbiek esetenként több ezer eurót érhetnek.
Egy ilyen térkép alapján hét vállalkozó az éj leple alatt 11 méter mély kutat ásott egy elhagyott kőbányában, míg a rendőrség le nem tartóztatta őket. A Thesszalonikitől 25 kilométerre lévő kőfejtőt a háború idején a németek használták, ezért sokan azt hiszik, hogy menekülésük előtt ott rejthették el lopott aranyukat. A kincsvadászok öt évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak illegális kőfejtésért.