Jobb későn, mint soha, és valamit csinálni, mint nem csinálni semmit – röviden így összegzi a véleményét az EU új Global Gateway kezdeményezéséről Martin Sandbu, a Financial Times publicistája. A világ feltörekvő országinak gazdasági fejlesztési támogatást kínáló program válasz kíván lenni Kína Új selyemút programrája, ami majdnem egy évtizede ajánlja ugyanezt azzal a céllal, hogy megteremtsék a kínai áruk szárazföldi útját Európába és a Közel-Keletre.

Hogy milyen eséllyel veszi fel a versenyt ezzel az EU kezdeményezése, az a brit üzleti lap szakírója szerint három dolgon múlik, az egyik, hogy elég sok pénzt tolnak-e bele, a másik, hogy kínál-e az unió vele egy EU-s „befektetési szoftvert”, azaz szabályrendszer, ami vonzóbb, mint Kína ajánlata, amely például nem vizsgálja, hogy az Új selyemútba bekapcsolódó kormányok mennyire korruptak, a harmadik pedig, hogy sikerül-e valami vonzó nevet kitalálni, mondjuk Marco Polo projekt stb.

Kapcsolódó

Ebből a háromból a harmadikat a Global Gateway elnevezéssel sikerült elfogadhatóan megoldani. Ami a tőkét illeti, sokan kifogásolták, hogy a 300 milliárd eurós keretösszeg nagyon sovány ahhoz képest, hogy Kína a pandémia előtt évente 100 milliárdos nagyságrendben tolta a pénzt a fejlesztésekbe. Erre az a válasz, hogy az unió várja a magántőke jelentkezését is, ám ez egyben bizonytalanná teszi a finanszírozást. Így a pénz akkor lehet hatásosabb, ha az EU az említett „befektetési szoftver” terén jobb ajánlattal áll elő, mint Kína.

Gazdasági ideológia

Nem véletlenül mantrázza Brüsszel, hogy a kezdeményezésbe bekapcsolódó feltörekvő országoknak kapcsolatépítést kínál függőség helyett. Az Új selyemút projektjeire ugyanis éppen az utóbbi a jellemző. Peking hitelt kínál az érintett országok kormányának, ami hozzájárul azok további eladósodásához, egy ponton akár fenntarthatatlan eladósodásához, és az együttműködés lehetőséget kínál az adott ország belső helyzetének felmérésére, adatgyűjtésre is – figyelmeztetett nemrégiben a brit hírszerzés feje.

Nem helyénvaló azonban ezzel szemben „kedves” alternatívát kínálni, ugyanis Kínához hasonlóan az EU is függőségeket fog teremteni a Globa Gatewaybe kapcsolódó országokkal, és az brit üzleti lap cikkírója szerint ez rendjén is van. A cél végül is egyebek mellett digitális és energiahálózatok, illetve beszállítói láncok építése. Kína arra törekszik, hogy az Új selyemútba kapcsolódó országokat saját gazdasági vonzáskörébe vonja, és az EU ugyanezt teszi, ugyanezt kell tennie, mert ez a támogatás lényege.

A bolygók mozgása

Hasonló ez a tömegvonzáshoz, ahol a nagy objektumok, elsősorban a napok láncolják magukhoz a kisebbeket, a bolygókat, azzal a különbséggel, hogy itt két „nagy tömeg” képes ellentétes vonzerőt kifejteni, miközben ha két csillag közel kerül egymáshoz, annak csak kozmikus katasztrófa lehet a vége. Az EU nagy hátránya ebben a versenyben, hogy Peking célja a kínai áruk szállítási útvonalának kiépítésével világos, miközben az unió terezett projektjei nem fűzhetők fel egy ehhez hasonló láncra.

Erre kínálhat megoldást, ha az EU a bekapcsolódó országoknak kínálna valamiféle középutat a gazdasági integrációban a szimpla szabadkereskedelem, illetve az uniós tagság vagy a társult tag státusz között. Ennek hiánya arra utal, hogy az EU egyelőre még csak keresi, hogyan hasznosítsa saját körein kívül azt az óriási gazdasági vonzerőt, amivel rendelkezik.