A Capital Economics szakelemzői szerint Görögország és Portugália jövője reménytelennek tűnik az euróövezeten belül, és valószínűleg ennek a két országnak válnék leginkább a javára a távozás. A kilépés Írországnak hozná a legkisebb hasznot az európeriféria tagországai közül, mivel az ír gazdaság már jelentős mértékű belső leértékelődési - vagyis versenyképesség-javító - folyamaton ment át.
Az elemzők szerint a valutauniós periféria két legnagyobb gazdasága, Olaszország és Spanyolország a két véglet között, "valahol középen van" abból a szempontból, hogy hosszabb távon mennyi versenyképességi haszonnal járna távozásuk az euróövezetből.
A ház közgazdászai az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség alapján számolt effektív reálárfolyamokat összevetve kimutatják, hogy az európeriféria gazdaságai valutauniós tagságuk kezdete óta 20-30 százalékos versenyképesség-veszteségeket szenvedtek el a legnagyobb eurógazdasághoz, Németországhoz mérve. Ebből - és a perifériális eurógazdaságok folyómérleg-folyamataiból - a Capital Economics szakértői levezetik, hogy Görögországnak és Portugáliának 40 százalékos, Olaszországnak és Spanyolországnak 30 százalékos, Írországnak 15 százalékos reálleértékelésre lenne szüksége saját fizetőeszközének bevezetése után a versenyképesség helyreállításához.
Ennek hátulütője az, hogy az új valuták ilyen mértékű leértékelődése valószínűsíthetően az importált infláció megugrását okozná, és minél magasabbra emelkedik az inflációs ráta, értelemszerűen annál nagyobb nominális árfolyamesés kell az adott mértékű reálleértékelődések eléréséhez.
Korlátozott inflációs hatással számolnak
Mindazonáltal több okból is feltételezhető, hogy az euróövezetből távozó országok fizetőeszközeinek leértékelődése csak korlátozott inflációs hatással járna. A fő ok az, hogy az euróövezeten belül kialakult versenyképesség-hiány gazdasági gyengeséget, és ennek folyományaként jelentős kapacitásfeleslegeket teremtett ezekben az országokban, és emiatt az importőrök, a termelők és a kiskereskedelem nehezebben tudja érvényesíteni a hazai árakban az importköltségek emelkedését - fejtegetik elemzésükben a Capital Economics közgazdászai.
Ugyanez a kapacitásfelesleg viszont azt is jelenti, hogy az érintett országok exportszektorai különösebb pótlólagos beruházási igény nélkül, gyorsan növelni tudják kibocsátásukat. A ház becslése szerint Görögország - bár viszonylag zárt gazdaságnak számít - akár 20 százalékkal is fel tudná futtatni exportját, és ez 5 százalékkal emelhetné a görög hazai össztermék (GDP) éves értékét.
Ha az exportszektorok jövedelmezőségét az új valuták leértékelődése jelentős mértékben javítja - márpedig ez biztosra vehető -, akkor hosszabb távon ezek a szektorok fokozatosan helyreállíthatják nemzetgazdasági részarányukat. E szektorok súlya a perifériális gazdaságok euróövezeti tagságának kezdete óta fokozatosan zsugorodik a versenyképesség hiánya miatt - áll a Capital Economics elemzésében.
Nyomorúságos lenne a jövő az eurózónán belül
Összességében azonban az elemzők arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy bár a távozás az euróövezetből korántsem lenne fájdalommentes, több jó ok is van azonban annak feltételezésére, hogy a gazdasági hatások az általánosan gondoltnál kevésbé lennének károsak, és a periféria országai mindenképpen jobb kilátások elé nézhetnének annál a "nyomorúságos jövőnél", amely az euróövezeten belül vár rájuk.