Az energia­adózás Magyarországon jobbnak tűnik az államháztartási hiány csökkentésére, mint az adózások más formái. A bevételek növelése és az éghajlat védelme céljából kialakított rendszer a modellek szerint kevésbé veszélyezteti a munkahelyeket és a GDP növekedését, mint a munkabért terhelő adók vagy az általános forgalmi adó − mondta John Ward, a Vivid Economics igazgatója a Magyar Közgazdasági Társaság és a Levegő munkacsoport rendezvényén.

A széndioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó adók modellezése szerint az ilyen megoldások csökkentik az üzemanyag-felhasználást, illetve növelik az energetikai és széndioxid-produktivitást − állapítja meg a Vivid Economics Karbonadóztatás és költségvetési konszolidáció című tanulmánya. Becslések szerint az energiaadók nyomán Dániában, Finnországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Németországban idén mintegy 4 százalékkal alacsonyabb lehet az üzemanyagok iránti kereslet, mint amekkora az adók nélkül lenne.

Egyes kalkulációk szerint Németország széndioxid-kibocsátása 2003-ig 6,4 millió tonnával csökkent az adórendszer hatására, a visszaesés az 1999-es érték közel egy százalékát jelenti, a szállítmányozásban pedig 5 százalékkal csökkent az emisszió. Az európai példák alapján több országban − a teljes adóterhelés változatlanul hagyása érdekében − az ökoadók bevezetésével párhuzamosan az egyéb terheket csökkentették, főként a társadalombiztosítási, illetve a bérekre rakódóakat; a vállalati adók vagy az áfa visszavágása nem jellemző, egyes esetekben pedig a megújuló energia támogatására csoportosítják át a bevételek egy részét. Az elemzés szerint ez az átrendezés pozitív hatással van mind a foglalkoztatottságra, mind a kibocsátásra.

A karbonadó átlagos összege széndioxid-tonnánként 35 és 78 euró között alakul − a legalacsonyabb mértéket Lengyelországban, a legmagasabbat Olaszországban regisztrálták. A vizsgált országokban a felszíni közlekedés energiafelhasználásának adóterhelése 6−47-szer magasabb, mint a háztartási és vállalati felhasználásé, illetve az áram általában magasabb terhet visel, mint a földgáz. A háztartási energiára az elemzés szerint átlagosan az energiaadók huszadát terhelik az országok, bár ez a szegmens felelős a kibocsátás negyedéért.

Az elemzés három esettanulmányban − Magyarország mellett Lengyelország és Spanyolország esetében − vázolja fel az energiaadók bevezetésének lehetséges forgatókönyvét. A javasolt adócsomagok a GDP arányában 1 és 1,5 százalék közötti többletbevételt jelenthetnek az országoknak 2020-ra, ezzel párhuzamosan pedig akár 3 százalékkal csökkenthetik a kibocsátást. Az elemzésben foglalt ajánlás szerint Magyarországon a széndioxid-kibocsátás konstans adóztatására lenne szükség, amivel 2020-ra a GDP 1,2 százalékának megfelelő összeget lehetne beszedni (Napi Gazdaság, 2012. július 5.). A direkt adózás GDP-re gyakorolt negatív hatása kétszer akkora lehet, mint az energiaadóknak, amelyek azonos nagyságú bevételeket generálnak a 2013 és 2020 közötti időszakban.

 

Csökkenhet az import

Az elemzés szerint sok esetben kulcstényező, hogy az energiaadók alacsonyabb szintű energiaimporthoz vezetnek, így az adott ország határain kívül következik be az energiatermelésben és ipari termelésben bekövetkező csökkenés, amely hatás növeli az energiabiztonságot is.