A galéria ígéretéhez híven a kikiáltási árakat a becsérték 50-60 százalékán állapították meg, és „elengedtek” tételeket az általuk reálisnak tartott ár alatt is, a leütési árak többsége mégis elérte, sőt felülmúlta az előzetes várakozásokat. A közönség összetétele lényegesen különbözött egy „rendes” festményárverésétől, a szűken vett műkereskedői szakmán túl a kortársak kiállításai megnyitóinak állandó szereplői bukkantak fel a kicsinek bizonyult Bartók Teremben. A legmagasabb árakat a klasszikusok, pontosabban a klasszikus avantgárd képviselőinek nevei mellett jegyezhették. Kassák Lajos 1923-as Képarchitektúráját szerzői jogi bonyodalmak miatt nem reprodukálták a katalógusban, ára ettől függetlenül 12 millióig szárnyalt, igaz, ez némileg elmaradt a becsült 14-15 milliós értéktől. Román György korai Dunakorzója viszont messze túlszárnyalta az elképzeléseket, és minden bizonnyal a művész eddigi árait, hiszen 6 milliós leütési ára milliókkal haladta meg az elvártat. Moholy-Nagy László ugyancsak korai, 1920 körül keletkezett grafikája (Női képmás) több szempontból is kitüntetett figyelmet érdemelt, hiszen a hazai piacon szinte egyáltalán nem találkozhatunk a művész munkáival, figurális művei pedig teljesen ismeretlenek a közönség előtt. A jelenlévők 5 millióra értékelték a védetté nyilvánított tételt, ahogy a galéria munkatársai is. Medgyes László kubista Csendéletéért 3 millió forintot ajánlottak, Frank Frigyes Virágok fehér vázában című vásznáért pedig 3,8 milliót adott egy gyűjtő. Bálint Endre művei elmaradtak a várakozásoktól (becsértékük alatt keltek el, és nem érték el az egymillió forintos határt sem), Korniss Dezsőtől viszont a Kereszt 900 ezret, a Kompozíció 2,4 milliót produkált. Tóth Menyhért egyik festménye (Fényképésznél) 2 millió forintért kelt el, százezrekkel a tervezett fölött. Számos érintett művész jelen volt az árverésen, így Kelemen Károly is, aki igencsak örülhetett a képeiért fizetett egymilliós és 1,8 milliós áraknak. Egy idő után természetessé váltak a millió fölötti árak. Nyári István hiperrealista TMTH Madonnája 1,8-2 milliós becsértékét messze túllépve, 3 millióért kelt el, Koncz András Nyuszijáért (Bunny) 1,4 milliót adtak. Bak Imre Dombokja - szerepelt a katalógus címlapján - 2,6 millióért kelt el, holott a becsértéke 1,6-1,8 millió forint volt. A művész két másik alkotását 600 ezerre és 1,2 millióra taksálták a vásárlók. A többi „iparterves” is kellő megbecsülésben részesült: Keserü Ilona Küzdelem című vászna 1,3 milliót ért, Konkoly Gyula látványos és kiállításlátogatók előtt is ismert zsánerképei 1,1 és 1,4 millióba kerültek, Nádler István és Hencze Tamás művei valamivel egymillió alatt végeztek. Az egykori Vajda Lajos Stúdió művészei vegyesen szerepeltek. Wahorn András Nagy kékjét becsült árán felül értékelték (650-750 ezer helyett 900 ezerre), A fekete férfi csókja viszont visszamaradt. feLugossy László temperái becsértékük alatt keltek el, 150-150 ezer forintért, ef Zámbó István Új magyar népművészete viszont sikeresnek bizonyult 650 ezres leütési árával. A fiatalabbak közül Köves Éva Velencei Biennálét megjárt alkotása, a Budapesti árnyék 850 ezret ért. Szűcs Attila nagyméretű Fehér szobája 100 ezerrel átlépte az egymilliót, két kisebb műve viszont nem érte el a 250-300 ezres becsértéket. Király András, Kupcsik Adrián, Hajdú Kinga, Káldi Katalin, Bality András, Győrffy László a szakmai elismerések mellett lassan a piacon is felzárkózik az idősebb generáció mellé. Az árverés végén felcsendülő taps a közönség elégedettségére enged következtetni, a rendezvény hatását pedig a következő fél év árverésein mérhetjük le - talán a többi galériás is merészebben válogat a kortársak közül. R. E.