Bár több olyan elsősorban kormányközeli kiadó is van, amely nem hozza nyilvánosságra eladási számait, a cégek 2017-es beszámolóiból a G7 megbecsülte ezeket. A példányszámukról hallgató kiadók ugyanis közzétették, hogy lapeladásból összesen mekkora bevételük lett, és mivel az áraik ismertek, lehet következtetni arra, hogy hány újságot kellett eladniuk ekkora forgalomhoz. A legnagyobb aggodalommal Schmidt Mária Figyelőjénél nézhetik az eladásokat: a hetilap ugyanis úgy hozott 4000 alatti átlag példányszámot, hogy az évnek még heti 6-7000 darab eladott újsággal vágtak neki.

Ehhez képest a teljes magyar médiapiacon (tehát nem csak a hetilapoknál) arányaiban a Figyelőnél nőtt a második legnagyobb mértékben az állami reklámköltés, közel tizenegyszeresére. Ennek eredményeként a közéleti hetilapokban elhelyezett állami reklámokra szánt összeg 91 százaléka messze a legkisebb példányszámú újságban landolt. Az pedig talán még ennél is beszédesebb, hogy a Figyelőben minden egyes eladott lapban közel négyezer forintot hirdetett el listaáron az állam, nagyjából ötször annyit, mint amennyit az újságot megvásároló olvasó fizetett érte.

Kapcsolódó

Az aránytalanság nem csak a hetilappiacra jellemző, ugyanez tapasztalható a napilapoknál is. A Magyar Időknél a hirdetési bevétel 87 százaléka jött állami hirdetőktől. Az egy lapra vetített számok pedig itt is nagyon aránytalanok: az állam listaáron nagyjából kétszer annyi pénzt hirdetett el minden egyes eladott Magyar Időkben és Magyar Hírlapban, mint amennyit annak vevője adott érte.

Üzleti szempontból ez a fajta magatartás teljesen irracionális. Egy piaci alapon gondolkodó hirdetőnek ennyit egész biztosan nem ér, hogy egy emberhez eljuttassa az üzenetét. Különösen akkor nem, ha az olvasók egy jelentős része nála dolgozik. Márpedig a kormányközeli lapokat nagyon nagy számban rendelik meg az állami szervezetek. Orbán Viktor és Simicska Lajos összeveszése után például tömegével mondták le az állami cégeknél a Magyar Nemzet előfizetéseket, és helyette Magyar Időket rendeltek.

Mindez azt jelzi, hogy a hirdetések nem hagyományos reklámcélokat szolgálnak, sokkal inkább az adott lap (állami) támogatásaként értelmezhetőek.

A kép forrása: Pixabay.