Még mindig nagyobb növekedési potenciál van a régióban, mint Európában -  mondta el Simonyi Tamás, a KPMG közép-kelet-európai pénzintézeti tranzakciókért felelős vezetője. Magyarország ugyanakkor lemaradóban van a régiótól, adataink szinte minden területen rosszabbak.

A régióban megfelelően tőkésített bankok vannak, a pénzintézetek döntő részének limitált külső finanszírozási igénye van - Magyarország kivételével, ahol 146 százalékon áll a hitel/betét mutató. Gondot okoz, hogy magas a nem teljesítő hitelek állománya, ugyanakkor csak hazánkban és Lengyelországban rendkívül magas a devizahitelek aránya.

Magyarországon a bankszektor féléves profitja a korábbi céltartalékok visszaírásának volt köszönhető, ám az azóta eltelt intézkedések nyomán jól látható, hogy a szektor vesztesége magasabb lesz. A nem teljesítő hitelek állománya 2 év alatt 7,9 százalékról 11,1 százalékra nőtt - fogalmazott Simonyi.

Bulgáriában a romló hitelportfolió és viszonylag stabil hitelkereslet azt okozta, hogy a bankok a kamatok emelésével igyekeznek ellentételezni a hitelezési veszteségüket. Hazánk mellett ez az egyetlen ország, ahol igen komoly mértékben az anyabanki finanszírozásra szorulnak.

Bezzeg Csehország, bezzeg Lengyelország

Csehország jól működő bankrendszerrel büszkélkedhet, a nem teljesítő hitelek aránya 2010-hez képest 6,22 százalékról 5,3 százalékra csökkent. A banki profitabilitás javul: az ország bankjai 19,93 százalékos ROE-mutatóval büszkélkedhet a tavalyi 16,23 százalékkal szemben. Az országban nincs helyi nagybank, ám a kompetitív piacon új szereplő ma aligha tud megjelenni - eladó bank nincs és ilyen adatok mellett nem is lesz az országban.

Lengyelországban szintén javuló adatokat láthatunk, ám a lengyel bankok 13,4 százalékos profitabilitása még mindig irigylésre méltó - egy év alatt 0,9 százalékpont volt az erősödés. A hiel/betét mutató közelít a fejlődő piacokra jellemző 110 százalékos mértékhez. Bár a svájci frank állomány a lakáshiteleken belül 53 százalékos, ám félévben a nem teljesítő hitelek állománya 5,6 százalékról 5,3 százalékra csökkent. Simonyi Tamás ugyanakkor a gyengülő zloty miatt a második félévben kissé romló hitelminőségre számít, ám a hatás visszafogottabb lesz, tekintve, hogy a munkanélküliség nem nő.

Románia óriási előnye hazánkkal szemben, hogy magasabb a betétállomány. A pozitív betét/hitel állomány a rendszerkockázatokat komolyan csökkenti, amely okán a banki profitabilitás immár helyreállóban van - a ROE 0,62 százalékos. A nem teljesítő hitelállomány 11,85 százalékról 13,35 százalékra nőtt. Simonyi Tamás szerint a román adatokkal óvatosan kell bánni: az adatok nem IFRS-alapúak, ráadásul csak az év végi adatokat auditálják, így azok nagyban el szoktak térni a féléves - audit nélküli - eredményektől.

Szlovákiában messze több betét van a bankrendszerben, árnyalatnyit javult a hitelminőség. Mindennek eredménye az lett, hogy a profitabilitás jelentős emelkedést mutat: az egy évvel korábbi 9,39 százalékról 15,42 százalékra nőtt a ROE. A piac ugyanakkor stabil, lényegében beálltak a bankok, egymástól sem tudnak túlzottan akvirálni.

Az itteni piac a kivétel

A magyar bankok rendkívül alacsonyan vannak árazva: a két magyar tőzsdei bank közül az OTP 0,59, az FHB 0,56 százalékon mozog, ami jól mutatja, hogy a piac még további jelentős veszteséget áraz be. A régió többi bankja jellemzően 1,5-2 szeres könyvértéken mozog.

A régiós bankok tőkeellátottsága rendkívül magas - miközben a profitok - hazánkat leszámítva - növekednek. Az anyabankok ennek ellenére mindenhol komoly költségcsökkentésbe fogtak. Simonyi szerint a hitelezési veszteségek növekedését mindenhol a marzsok növelésével ellensúlyozzák a bankok - ez tehát nem magyar sajátosság. A fentiek okán a régió még mindig ígéretes piac - főleg azon bankoknak, akik saját hazájukban komoly leírásokra kényszerülnek. Magyarországon ezzel szemben a régiós állománynál magasabb a nem teljesítő hitelek állománya, jelentősen csökken a hitelállomány.

Melyik bankot falják fel?

A bankpiac igen stabil: 2009 januárja óta 9 akvizicióra került sor. Igazán nagy tételnek csak a lengyel Bank Zachodni felvásárlása számított: az igen komoly profitabilitással bíró banktól kényszerből vált meg az Allied Irish Bank. A vevő a Banco Santander volt, amely az adózás utáni nyereség 18,26-szorosát fizette. A válság előtti 2-5-szörös könyv szerinti érték a mostani tranzakciók esetében 1,87 százalékra csökkent, míg a mérlegfőösszegre vetített vételár 0,4 százalékról 0,24 százalékra zsugorodott. A Santander a könyv szerinti érték 2,63 százalékát fizette. A második legnagyobb tranzakció szintén lengyel volt: a régiós hálózatból fájóan hiányzó Lengyelországba szállt be így a Raiffeisen, amely egy szintén kényszerértékesítő görög pénzintézettől vásárolta meg a Polbankot.

Simonyi Tamás szerint komolyabb akviziciókra csak Lengyelországban lehet számítani. Eladható lehet a BRE Bank (Commerzbank) és a GE ottani leánybankjáról is hallani pletykákat. A tőképótlásra szoruló nagybankok lengyel bankjai is eladhatóak lehetnek: a hírek szerint a DZ Bank és a Dexia lengyel leánya is eladó sorban lehet. A portugál bank BCP és a KBC-csoport legyel bankjának tranzakciója folyamatban van, bár előbbiről épp most jött hír, hogy meghiúsult tervezett értékesítési tranzakció. Potenciális vevő Nyugat-Európából nem igazán jön, mivel az ottani bankoknak nem igazán van tőkéje - akinek volt, az már vásárolt - lásd Santander.

Potenciális vevőként jöhetnek szóba az orosz bankok, amelyeknek pénzük van, ám a tranzakció után integrálni is kell ezeket a pénzintézetket, amelyben még messze nem állnak jól az oroszok - mondta el Simonyi Tamás.

Bár Magyarországban is van még fantázia, a jelenlegi helyzetben a gondot az okozza, hogy ide az intézkedések - bankadó, végtörlesztés - okán most pénzt kell betenni, márpedig pénze nem igazán van a tulajdonosoknak. Kivonulni nagybank nem fog, az eladás pedig itthon nem igazán lehetséges - fogalmazott Simonyi.