A projektért felelős városi fejlesztési- és reformbizottság tájékoztatása szerint az egyelőre kísérleti jelleggel induló rendszerben első körben kétszáz sanghaji vállalat - köztük acélgyártók és vegyipari cégek - vesznek részt. A rendszer az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszeréhez, az ETS-hez hasonlóan működik majd, vagyis a vállalatok számára központilag károsanyag-kibocsátási kvótákat határoznak meg, s a cégek azokkal szabadon kereskedhetnek. A kvótájuknál kevésbé szennyező cégek eladhatják, a nagyobb szennyezők pedig tőlük pluszkvótákat vásárolhatnak. A tranzakciók lebonyolítása Sanghajban a Hongkou kerületben helyet kapó környezeti és energiatőzsdén keresztül történik majd - jelentették be a hatóságok.

Júniusban a délkínai Sencsen városa kezdte meg a programot és öt másik régió is kísérletezik majd a kibocsátás-kereskedelemmel. Csütörtökön nyit a pekingi kereskedés, jövőre várható az észak-kínai Tiencsin és a közép-kínai Csungking önálló közigazgatási egység, valamint Hopej és Kuangtung tartomány. A 2011-ben bejelentett központi tervek szerint ezek tapasztalatait felhasználva terjesztik ki a kereskedést országos szintre.

Az átfogó rendszer kiépülésére pontos dátumot még nem határoztak meg, azt legkorábban 2015-re teszik a kínai sajtóban nyilatkozó szakemberek.

Csiang Vang, a Kínai Tudományos Akadémia egyik kutatója korábban a Nature magazinnak úgy nyilatkozott: a kelet-ázsiai ország akár világszínvonalú kereskedelmi rendszert is kiépíthet, ehhez a megfelelő kapacitások és a motiváció is adott. Csiang ugyanakkor arra figyelmeztetett: a jogi rendszer hiányosságai és a szabályok betartatása problémát okozhat, szükség van a kibocsátás mérését és jelentését segítő keretrendszer kiépítésére is.

A rendszer Kínát az ipari szerkezetátalakításban és környezetvédelmének javításában segíti. Utóbbit illetően a kormány célja az, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest a bruttó hazai termék egy egységére jutó szén-dioxid-kibocsátást 40-45 százalékkal csökkentse.