A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

A korábban használt girorendszer saját (hazai) fejlesztés volt. A klíringkörbe emiatt külső bank csak úgy tudott kapcsolódni, ha saját rendszerét úgy fejlesztette, hogy az alkalmas legyen a magyar pénzforgalmi rendszerben történő átutalások kezelésére.

Kapcsolódó

Július másodikától ugyanakkor a hazai bankrendszer által használt protokollok teljesen megegyeznek majd az összes európai országban működő rendszerekkel, azzal a különbséggel, hogy a magyar rendszerben nem euró-, hanem forintalapú tranzakciók futnak majd. Ugyanakkor a konvertibilitási szabályok, valamint szolgáltatások szabad áramlásáról szóló elvek nyomán nem lehet megtiltani, hogy a jövőben bármely külföldi pénzintézet forintszámlát vezessen és forintutalásokat bonyolítson ügyfelei részére.

Megtiltani ugyancsak nem lehet egyetlen piaci szereplőnek sem, hogy bejelentkezzen a Giro Zrt. által működtetett klíringrendszerbe, ráadásul ezt az itthon már leányvállalattal bíró bankok a hazai érdekeltségen keresztül is megtehetik. Ebben az esetben pedig teljes joggal utalhatnak a külföldi bankok bármilyen hazai forintszámlára pénzt, az utalás ugyanúgy napon belül megérkezik, mint ha hazai bankok között futott volna az átutalás. Csak ezen tranzakcióindítások után nem lehet majd tranzakciós adót felszámítani. A szakértők szerint a vállalatok mellett a lakosság is könnyen igénybe veheti a megoldást, gondot csak a csoportos beszedés (csob) speciálisan magyar rendszere jelenthet, ám ha valaki nem a csob használatával, hanem direkt banki utalással fizet ezután, az lényegében nem jelent komolyabb költséget.

A veszély nagy, hiszen a pénzforgalom meghatározó része pillanatokon belül "távozhat" Magyarországról − ez pedig már komoly gazdaságpolitikai következményekkel jár, hiszen így a hazai bankokból (és gazdaságból) kerülne külföldre a likviditás jelentős része. A magyar kormány ezzel az eshetőséggel nem számolt − vallotta be Varga Mihály IMF-tárgyalásokért felelős miniszter a minap egy televíziós műsorban. Ennek nyomán meglehet, a kormányzat kénytelen lesz "elengedni" a 280 milliárd forintos tranzakciós adó ötletét és visszatérni az olyan kompromisszumos elképzelések megtárgyalásához, amely például a cégek esetében − amelyeknél a legkomolyabb a veszély a pénzforgalom "exportálására" − mégiscsak sapkát húzna a tranzakciós illeték mértékére.