A hatósági árakkal kapcsolatos kormányzati magatartásra vezeti vissza Cinkotai János, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának 2011-ben kinevezett tagja egy friss, az MNB honlapján megjelent tanulmányában, miért Magyarországon járt régiós összevetésben is az egyik legmagasabb ütemű inflációval a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás. A "Csökkenő kamatok és csökkenő infláció Magyarországon" szerzője szerint összetett inflációtörténeti és árszerkezeti okai vannak a kialakult inflációs környezetnek, ami részben a szocializmus örökségére vezethető vissza. A gazdaságpolitikát és a fogyasztói szokásokat évtizedekre meghatározó ördögi kör a szerző szerint 2010-ben tört meg. Egyfelől a fiskális politika ekkortól kezdte az inflációt eszközül használni az egyensúlyi problémák kezelésére, másfelől a fogyasztók körében kialakult a tolerancia a magasabb ütemű áremelkedésekkel szemben, ugyanis a gazdasági struktúraváltás idején jövedelempolitikai kompenzációra számíthattak.

Az átmeneti korszak nemcsak a magasabb ütemű árszintet determinálta, a rosszul előkészített privatizáció az árszerkezetre is negatívan hatott. A szerző a magánosítás történetével illusztrálja, hogy Magyarországon nem steril piacgazdaság alakult ki, ahol a kibocsátási rés, a kamatkörnyezet és a munkaerő-piaci kondíciók kvantitatív mérésével hatékonyan működhetett volna az inflációs célkövetés. A privatizáció során ugyanis az állami monopóliumok helyére sokszor magánmonopóliumok léptek, anélkül hogy működésüket szabályozták volna, így több területen nem indult valódi piaci verseny. Ennek köszönhetően alakult ki az a monopolisztikus vagy oligopolisztikus piaci szerkezet, amely − elsősorban az energetika és az infrastrukturális szolgáltatások esetében − kontrollálatlan áremelésekre adott lehetőséget.

Az MT tagja hosszú számszerűsített vizsgálatokon keresztül mutatja ki, hogy az árszerkezet torzulása nyugat-európai összehasonlításban milyen inflációs hatásokat eredményezett. Magyarországon például sokkal gyorsabban nőtt a háztartási energia és a földgáz ára, mint az összesített árszínvonal. Az áramár növekedésének üteme 46 százalékkal haladta meg az átlagos inflációs dinamikát, miközben az eurózónában ugyanabban az időben csupán 12 százalékos volt a különbség.

Cinkotai részben felmenti a jegybank korábbi vezetését; tanulmányában Simor András volt MNB-elnökről azt írja, hogy helyesen kifogásolta a 2008-as önkormányzati hatósági árak elszabadulását, ám intelmeit nem fogadták meg. A monetáris politika a kialakult ördögi körben lehetetlen helyzetbe került, mert az árakra a gyenge hatósági árszabályozás és a költségvetés permanens túlköltekezése hatott. Ez az oka, hogy a 2001-ben bevezetett inflációs célkövetés ellenére az infláció több mint egy évtizedig beragadt 5 százalékon és az euró 2007-re tervezett bevezetése inflációs szempontból is irreálissá vált. A szakember hitet tesz az inflációs célkövetés rendszerének fenntartása mellett, aminek hatékony működtetéséhez szerinte inflációs politikai rezsimváltásra volt szükség. Ennek lényege: az érintett piacokon kialakult monopolstruktúra megtörése vagy a hatóság kevésbé elnéző magatartása.

A tanulmányban leírt folyamat iránya Cinkotai szerint már a múlt év tavaszán látszott, ezért a kamatcsökkentési ciklust a nyár végén be lehetett indítani, amit két feltétel is lehetővé tett: egyfelől nyilvánvaló volt, hogy amint az egyszeri események kiesnek a rendszerből, az infláció magától leesik a 3 százalék körüli mértékre, középtávon már nem mutatkozott inflációs veszély, másfelől a pénzpiaci környezet érdemben és tartósan javult.