A 2001-2011-ig terjedő időszak a magyar nyugdíjpolitika fekete korszaka volt - mondta Simonovits András nyugdíjszakértő az MSZOSZ által szervezett nyugdíjkonferencián. Először felelőtlen osztogatás, utána kíméletlen fosztogatás folyt e téren. A közeljövőre vonatkozóan sem lát túl sok biztató jelet. Sőt, a szakember szerint nehéz lesz kimászni a saját magunk, magyarok állította csapdából.

Simonovits szerint a magyar nyugdíjrendszer problémája, hogy a GDP 9-10 százalékát elfogyasztjuk rövid távon, viszonylag szerény havi nyugdíjak vannak (30 ezer és 300 ezer forint között), viszonylag magas a helyettesítés aránya és magasak a járulékkulcsok (10+24 százalék), ami valamennyire gátolhatja a foglalkoztatást. Hosszabb távon öregedő népességgel kell szembenézni, amelynek következtében viszonylag kiéleződnek az egészségügyi kiadások, egyelőre stagnál a gazdaság és kérdéses, hogy mi lesz a kiút - vázolta fel a helyzetet az MTA kutatója.

Kapcsolódó

Felelőtlen ígéretek és látványpolitizálás

A nyugdíjszakértő - az elmúlt kormányok nyugdíjrendszert érintő dönteseit is kritizálva - a jelenlegi kormány egyes nyugdíj-ügyben tett intézkedéseit látványpolitizálásnak nevezte, amelyek között mint mondta vannak hibás döntések.

A jelenlegi kormány által örökölt helyzetben a válság kiörése utáni intézkedések között sorolta fel a 13. havi nyugdíjak megszüntetésének szükségességét, ami a hosszú távú kiadásokat 8 százalékkal csökkenti, a nyugdíjak ár- és bér indexálásáról árindexálásra való áttérését, ami évente 1 százalékkal csökkenti a már megállapított nyugdíjakat, ami 20 év alatt 10 százalékos csökkentést jelent, valamint a fokozatos korhatáremelés meghirdetését a minimális korhatárral párhuzamosan.

A "nagyon rossz" döntések között említette a magánnyugdíjak államosítását is, amellyel évi 360 milliárd forintos költségvetési kiadást szüntettek meg jó időre (ez a GDP mintegy 1,3 százaléka, egyszeri, 2700 milliárd forintnyi bevétel). Ezzel a döntéssel a kormány aláásta a tb- és a magánnyugdíj-rendszerbe vetett bizalmat - tette hozzá. Simonovits szerint az lett volna a minimum, hogy az egészet az államadósság csökkentésére fordítják, de ezt nem tették meg, viszont a rendszer visszaállamosításakor fellépő úgynevezett áttérési költség megtakarításából finanszírozták azt az szja-reformot, ami a magas keresetűeknek kedvezett.

Hibás megoldások közé sorolta továbbá a 40 éves jogszerző viszonyt, miután minden nő korhatártól függetlenül teljes nyugdíjat kap. Ez a szakember szerint törést okoz a 40 éves határ két oldalán lévőknél, ellentétben áll a korhatár emeléssel és a nemek között különbséget tesz - mondta. Ezt teljesen végiggondolatlan döntésnek nevezte.

A hét vicce

A "hét viccének" és a látványpolitika folytatásának nevezte az adójóváírás kivezetése miatti vállalati bérkompenzációt, amelyet a munkáltatói tb-járulékból lehet levonni. Ez az intézkedés a nyugdíjkassza egyenlegét mintegy 130 milliárd forinttal rontja évente.

Megemlítette azt a magyar "világszabadalmat", amelynek keretében a kormány a korhatár alatti nyugdíjakat átalakította szociális ellátássá. Ennek kapcsán említette, hogy a rokkantsági nyugdíjakat a racionális határon túlmenően szigorították és visszamenőleg, ami szintén túlmegy a racionális kereteken.

Hibásnak nevezte a korhatár alatti nyugdíjak megszüntetését, mert összekeveri minimális és a normális korhatárt. Minden más országban van korhatár alatti nyugdíj - jegyezte meg Simonovits. Ráadásul ez az intézkedés ellentmond a 40 éves jogszerzési viszonynak is, amit viszont kivettek a szabályozás hatálya alól. A nyugdíjrendszerbe az ilyen típusú - akár visszamenőleges hatályú - belenyúlások Simonovits szerint azért hibásak, mert teljesen aláássák a nyugdíjrendszer hitelét.

Javaslatok a jövőre nézve

A kutató egy "demokratikus ellenzéki stratégiaként" azt javasolta a jövőre nézve: el kell kerülni a felelőtlen ígérgesek csapdáját, támogatni kell a kormány ésszerű döntéseit, ha azok megszorítást jelentenek is (pl. utazási kedvezmények korlátozása). Egy esetleges következő kormány feladati között a megmaradó pénztártagok tb-jogainak visszaállítását, a 40 éves jogszerző viszony lezárását (nem visszamenőlegesen), a korhatár alatti nyugdíjak visszamenőleges visszanevezését, és a magánrendszer újraindítását említette, bár utóbbival kapcsolatban erőteljes kétségeit fejezte ki. Emellett még szorgalmazná új szakértői kerekasztalok létrehozását is.

Három kihívás az uniós nyugdíjrendszerek előtt

Andor László, foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztos az MSZOSZ által rendezett konferencián az Európai Bizottság által a közelmúltban publikált Fehér Könyvről beszélt. A biztos három fontos kihívásra mutatott rá előadásában, amely az egyensúly megbomlását eredményezi: a nők és a férfiak körében várható élettartam növekedése, a munkaerőpiacon az aktívak és az inaktívak arányának megváltozása, valamint a növekvő állami nyugdíjkiadások. (Az EU 27-ben ez most a GDP 10 százaléka, Magyarországon 9 százalék)

Az évek előrehaladtával fokozódik a nyomás a felosztó-kirovó rendszereken, ami azzal jár, hogy csökken a foglalkoztatás, és ezáltal csökken a befizetett nyugdíjjárulékok mértéke. A válság a tőkefedezeti nyugdíjrendszereken is meglátszott a zuhanó eszközértékeken és kisebb hozamértékeken keresztül - mondta a biztos.

A Fehér Könyvről bővebben itt olvashat.

Több alternatívában kell gondolkodni

Andor  hangsúlyozta, hogy a fenntartható nyugdíjrendszerek kialakítására nem csak egy megoldás van: az egyik lehetőségként említette annak lehetőségét, hogy több járulékot fizetünk, ez azonban megdrágítja a munkaerőt és ezáltal az európai versenyképességet is rontja. Lehetséges a kevesebb kifizetés is, de ezzel meg az a baj, hogy  megnyitja az utat az időskori elszegényedés felé, és ezzel felszámolódik az EU-nak egy igen komoly vívmánya, miszerint ezt a problémát szinte teljesen sikerült felszámolni. A biztos szeirnt az, ami egyszerre biztosítaná a megfelelően magas nyugdíjakat és a fenntartható nyugdíjrendszert az az lenne, hogy többen és hosszabb ideig dolgoznának.

Ez nem egy zéró összegű játék - jegyezte meg. A Bizottság szerint növelni kellene az időskori aktivitást, javítani az 55-64 évesek foglalkoztatási rátáját.  Itt érdekességként megjegyezte, hogy a válság egyik meglepő tendenciája volt, hogy e korcsoportnak emelkedett a foglalkoztatottsága több tagállamban is.

A biztos arra is felhívta a figyelmet, hogy azok között a bizottsági prioritások között nincs ellentmondás, hogy az idősek és a fiatalok foglalkoztatottsági rátáját egyaránt javításák. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy az idősek nem zárják ki a fiatalokat a munkaerőpiacról. A két korcsoport egymást kizárása leginkább az olyan országokban jelentkezik, mint Görögország, Magyarország, Szlovákia - azaz olyan országokban, ahol az idősebbeket is aránylag hamar kiszorítják a munkaerőpiacról. Az északi országokban (Dánia, Hollandia, Ausztira) ez nem jellemző, annak ellenére, hogy ott jellemzően sokáig dolgoznak az emberek.

Korhatáremelés és szigorítás

Fontos lenne a nyugdíjkorhatár emelése és a korkedvezményes nyugdíjak szigorítása, de ezzel párhuzamosan azt is megjegyezte, hogy ez nem jelenti azt, hogy a korhatár előtti nyugdíjakat teljesen fel kell számolni. A biztos ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a korhatáremelés nem elég, emellett fontos a hosszabb munkaviszony támogatása is.

A korhatárok egységesíése hozzájárulhat az idősek foglalkoztatásának növeléséhez, de emellett fontosak azok az intézkedések is, amelyek a férfiak és a nők fizetéskülönbségét hivatottak kiegyensúlyozni. Ez ugyanis a nyugdíjaknál halmozottan jelentkezik, a nőket ugyanis lényegesen nagyobb mértékben sújtja az időskori elszegényedés, mint a férfiakat - mondta Andor.

A biztos ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy egy fenntartható és megfelelő nagyságú járandóságot biztosító nyugdíjrendszer kialakítása során a munkaerő-kínálatra, a költségvetésre, valamint a szociális biztonságra gyakorolt hatásokat nem lehet egymás rovására kezelni. Ebben pedig kiemelte az érintett szociális partnerek közötti egyeztetés fontosságát.

Andor ugyanakkor hozzátette: továbbra is helye van egy átfogó értékelésnek, hiszen annak ellenére, hogy a nyugdíjrendszer tagállami felelősség, uniós szinten egyre több az úgynevezett "közös ügy".