Mészáros János nevéhez fűződik a ragadós száj- és körömfájás hazai laboratóriumi diagnosztikájának elindítása. Nemzetközi hírnévre több fertőző állatbetegség (sertéspestis, brucellózis, mycoplasmosisok, baromfipestis) elleni védekezést megalapozó kutatási és vakcinázási programok szervezése, megelőzési eljárások kidolgozása, valamint több magyar és egy német nyelvű szakkönyv szerkesztése, írása kapcsán tett szert.

Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el: 1983-ban Állami Díjban, 1977-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje elismerésben részesült, megkapta továbbá a Feltaláló és Újító kitüntetés arany fokozatát, a Földművelésügyi Minisztérium Életfa emlékplakettjének ezüst fokozatát, valamint a Szent István Egyetem honoris causa professzori címét.

Tagja volt az Orosz Mezőgazdasági Akadémiának. Szülőfaluja 2000-ben Nádudvar díszpolgárává, a Baromfi-egészségügyi Világszervezet (WPVA) 2015-ben a dicsőség csarnoka (Hall of Fame) tagjává választotta.

Mészáros János 1927-ben született Nádudvaron. 1951-ben szerzett állatorvosi diplomát. Az Állatorvos-tudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékének 20 évig a munkatársa, 12 éven át tanszékvezetője volt. Csaknem 40 évig dolgozott az MTA Állatorvos-tudományi Intézetében, amelyet 22 éven át igazgatóként is vezetett. Három évtizeden át volt az Acta Veterinaria Hungarica főszerkesztője, az MTA Állatorvos-tudományi Bizottság elnöke, egyben a Baromfi-egészségügyi Társaság elnöke, valamint a Baromfi-egészségügyi Világszervezet örökös tiszteletbeli elnöke. A tanszéki elődje, Manninger Rezső akadémikus által alapított Magyar Mikrobiológiai Társaságnak 20 évig volt alelnöke és elnöke. Alelnökként működött közre 1984-től 1991-ig az MTA Agrártudományok Osztálya munkájában.