Elkészült az uniós elemzés - így látják Magyarország teljesítményét

Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága elemzést készített a 2004-ben, illetve 2007-ben az EU-hoz csatlakozott kelet-közép-európai tagállamokról (KKE10). A cél az volt, hogy kiderítsék: mennyit közeledett gazdaságuk a 2004 és 2014 közti évtizedben a 2004-ben már az eurózónában lévő tagállamokéhoz (EU12).

A dokumentum megállapította, hogy a KKE10-ek jelentős reálkonvergenciát értek el az EU12-höz viszonyítva, de a 2008-2009-es válságot követő időszakban a GDP-növekedés jelentősen lelassult. Ráadásul az átlagos egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt GDP tekintetében jelentős szakadék maradt az EU12-höz képest.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az elemzés ugyanakkor megjegyzi, hogy a KKE10 tagállamai között jelentős különbségek vannak az egy főre eső jövedelem tekintetében. Általánosságban viszont elmondható, hogy azok az országok, amelyek alacsonyabb jövedelemszinttel léptek be az EU-ba, valamivel gyorsabb ütemű konvergenciát produkáltak. Magyarország és Csehország esetében relatíve mérsékelt volt a konvergencia.

A tanulmány szerint a válság előtti időszak gyors növekedését részben beruházási boom fűtötte, ám ezt az ütemet a válság utáni időszakban nem sikerült fenntartani. A válság előtti boomot az optimista növekedési várakozások fűtötték, amelyet a rendelkezésre álló külső források is támogattak.

Több ország esetében a gyors és sokszor kiegyensúlyozatlan növekedés külső és belső egyensúlytalanságokhoz vezetett, ami sérülékennyé tette őket a külföldi tőkekivonásokkal szemben, különösen ha az még a teljes külső környezetükben bekövetkezett romlással is társult. Magyarországot az elemzés a válság előtti időszakban tapasztalt növekedése alapján a kiegyensúlyozottabb országok között említi.

Kivasalta a régiót a válság

A pénzügyi összeomlás idején visszaütöttek az egyensúlytalanságok. A balti országok brutális válságot éltek át és Lengyelországot kivéve mindegyik régiós gazdaság recesszióba süllyedt. Csehország, Szlovénia és Magyarország gazdasága 2012-ben, némi javulás után újra zsugorodott, majd 2014-ben már mindenhol javulás mutatkozott, köszönhetően a kedvezőbb külső környezetnek.

Ez utóbbi alatt elsősorban a helyi, illetve a világ nagy jegybankjainak kedvező monetáris politikája értendő. Bár a krachot követően a növekedési kilátások átértékelődtek és a magánforrások is szűkösebbé váltak, a beruházási aktivitást viszont a sok uniós forrás beáramlása is támogatta.

Az új tagállamok kereskedelme szintén nagy javulást mutatott a vizsgált évtizedben, exportjuknak köszönhetően erősen összefonódtak az EU12-vel, jóllehet az EU12 felé irányuló kivitelük tagállamonként jelentős eltéréseket mutat.

A KKE10 nagy előrelépést ért el nominális konvergenciában is: a vizsgált országok közül öt teljesítette az eurózóna belépéséhez szükséges kritériumokat és csatlakozott a valutaövezethez. A régióban az átlagos infláció a válság előtti időszakban meghaladta az öt százalékot, ám a válság utáni időszakban a nyersanyagárak kedvező alakulása illetve a visszafogottabb növekedés következtében enyhült az inflációs nyomás.

A jelentős konvergencia ellenére továbbra is méretes árszínvonal-különbség maradt az EU12-vel szemben, ami néhány termék és szolgáltatás esetében különösen feltűnő. Az elemzés szerint ezért a KKE10-ek egyik fő kihívása az marad, hogy alacsonyan tartsák az inflációt miközben a reálkonvergencia folyamatát élénkítik a következő években.

A 2008/09-es válság jelentős negatív hatást gyakorolt a KKE10-ek többségének fiskális pozícióira - egy-egy időszakra többek között Magyarország, Lettország és Románia is az EU és az IMF segítségére szorult. Ez rámutatott arra, hogy kiéleződött pénzpiaci feszültségek idején a legtöbb esetben relatíve - legalábbis az EU12 átlagához viszonyítva - alacsony államadósság ellenére néhány KKE10 tagállam számára továbbra is nehézségekbe ütközhet az államháztartás (re-)finanszírozása. Az elemzés ugyanakkor hozzáteszi: a költségvetési egyenlegek jelentősen javultak a válság utáni időszakban, amiben a folyamatos gazdasági fellendülés is segített.

Nagy pofon volt

A külső egyensúlytalanságokat a válság brutális gyorsasággal helyrerakta a KKE10-ben. Az összeomlás előtti időszakban a legtöbb országban emelkedett a hiány, ezt korrigálta a 2008-2009-es krízis; a külső deficitszint az ezt követő időszakban is mérsékelt maradt. A jelentős kiigazítás ellenére a régió országaiban a fizetési mérleg, illetve a nagy mértékű negatív nettó nemzetközi befektetési pozíciók (NIIP) a jelentős bruttó külső adóssággal együtt továbbra is a külső sérülékenység egyik potenciális forrásai maradtak.

A 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozó tagállamok mindegyike relatíve fejletlen pénzügyi szektorral lépett be az EU-ba. A banki finanszírozás kezdetben gyorsan növekedve járult hozzá a belső kereslet bővüléséhez. Ez a pénzügyi válságot követően a külső források beszűkülése miatt jelentősen visszaesett, így a reálkonvergencia kilátásait is újra kellett értékelni.

A piaci alapú finanszírozás a KKE10-ben bővült ugyan a válság utáni időszakban, de továbbra is relatíve csekély mértékű a kormányzati szektorokon kívül. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben a pénzügyi ciklusok és a reálkonvergencia folyamata közötti kölcsönhatást szoros ellenőrzés alatt kell tartani. A pénzügyi stabilitás megtartása érdekében a helyi, illetve a nemzetközi hatóságoknak meg kell akadályozniuk a fenntarthatatlan banki hitelezéssel finanszírozott fogyasztási és beruházási boomot.

Rögzített vagy lebegő? Mindegy.

A hosszú távú kamatok is a konvergenciakritériumok között vannak; ezen a téren már az EU-csatlakozás előtt is elég jól állt néhány tagállam. Magyarország esetében 2004 és 2008 között a nominális árfolyam alakulásával kapcsolatos bizonytalanságok és a fiskális egyensúlytalanságok miatt álltak jóval az EU12 szintje felett a kamatok. 2009 és 2014 között a javuló pénzpiaci bizalom, az alacsony infláció és a globális hozamvadászat eredményeként a KKE10-ek hosszú lejáratú kamatai is csökkentek, majd a hosszú távú spreadek a vizsgált időszak végére újra a 10 évvel korábbi szintek közelébe tértek vissza.

A rögzített árfolyamrendszerrel működő tagállamok sikeresen stabilizálták fizetőeszközeiket az euróval szemben, bár a nominális árfolyam-stabilitás néhány esetben elfedte a felszín alatti gazdasági fundamentumokat és piaci hangulati hatásokat. Így jelentős nemzeti erőfeszítéseket igényelt a globális pénzügyi válság idején és azt követően a rendszert fenntartani. A lebegő árfolyamrendszert használó tagállamok - Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia - esetében a válság előtti időszakban a nemzeti valuták felértékelődtek az euróval szemben, majd a válság utáni időszakban jelentősen leértékelés következett; 2010 eleje óta nagyjából stabilizálódott a helyzet.

Az elemzés ugyanakkor azt is hozzáteszi: általában véve az árfolyamrendszer - rögzített vagy lebegő - megválasztása nem tűnik döntő tényezőnek a KKE10 tagállamainak elmúlt évtizedben produkált gazdasági teljesítményében, ugyanis a válság idején az évek alatt felépült egyensúlytalansági tényezők sokkal nagyobb szerepet játszottak abban, hogy mekkora bajba került egy-egy ország, mint az alkalmazott árfolyamrezsim. Ezt az elemzés arra alapozza, hogy a lebegő árfolyamot használó Magyarország és Románia, valamint a rögzített árfolyamot használó Lettország is nemzetközi pénzügyi mentőövre szorult a 2008-2009-es válság idején.

Mikorra érhetjük el az eurózóna átlagát?

A GKI Gazdaságkutató Zrt. blogján szintén foglalkozott Magyarország konvergenciájával, pontosabban azzal, mikorra érhetjük el a fejlett országok életszínvonalát. A bejegyzés szerint a magyar gazdaság az euróövezet átlagához közel 20 százalékpontnyit közeledett az elmúlt 20 évben és várhatóan további egy százalékponttal zárkózunk fel 2016-ig. A hasonló bázisról induló Szlovákia viszont 30 százalékpontos, míg Lengyelország 26 százalékpontos növekedést tudott felmutatni. Csehország volt a régióban a leglassabb ezen a területen, ugyanakkor jóval magasabb bázisról indult, így még mindig a "legfejlettebb" államnak számít a régióban.