Véget érhetett az infláció megfékezhetetlennek tűnő szárnyalása. Az árakat elvileg féken tartó alacsony kereslet és az idei csökkenő nettó reálbérek ellenére is az összes, a rendszerben feszülő költségnyomást ráterhelték a fogyasztókra. Igaz, a kereskedők nem is nagyon tehettek mást: sem nem akarták, sem nem tudták lenyelni a rájuk nehezedő nyomást. Az MNB és a piaci elemzők sorra lepődtek meg a januári és a februári adatokon, hiszen mindössze két hónap alatt csaknem 3 százalékot drágult a fogyasztói kosár. A márciusi szint azonban a legpesszimistább prognózisok szerint is csak a második havi 5,9 százalékra rúghat, és ha alulról súrolja is az árütem a 6 százalékot, elképzelhető, hogy az idei csúcs alatta marad.

Márciusban korrigálhattak az árak

A Napi Gazdaság elemzői konszenzusa 5,7 százalékra várja a márciusi inflációt, a KSH szerdán teszi közzé számait. Az üzemanyag drágulása a februári átmeneti enyhülést követően újabb csúcsokra hágott, az élelmiszerárak száguldása bár mérséklődhetett, de még mindig gyors a tempó. Egy hónap alatt így további 0,9 százalékos lehet a drágulás, amely ugyan nem kevés, azonban többek között az új ruházati kollekciók megjelenése miatt a március eleve szezonálisan magasnak számít. Az éves index féken tartását pedig a tavalyi ritka magas bázis (1,1 százalékos drágulás egy hónap alatt) is támogatja.

Mindez nem segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását - mondta Kopik Tamás, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója. Az utóbbi években csak a válság hatására befagyasztott árak és még 2006 első felében az áfacsökkentés volt képes az MNB és a kormány által 3 százalékban megjelölt inflációs cél elérésére. A végrehajtó hatalom részéről azonban folyamatosak az ötletelések a bevételnövelésére, amelyek közvetve beépülnek a fogyasztói árakba. Nem egy termékcsoportba és nem egyszeri sokk-ként, hanem fokozatosan, széles áru- szolgáltatáscsoportot átfogóan jelennek meg. Ez azonban nem ismeretlen, az első Orbán-kormány rendszerint alultervezte az inflációt. Ez ugyanis (pl. az áfabevételek növelésén keresztül) többletbevételt jelent, feltéve ha a kiadási oldalon meg tudják fogni az ebből eredő többletterheket.

Nem látni a hosszú távon kiszámítható költségvetési politikát

Az elmúlt hónapok árfolyamváltozásából adódó árváltozására (se a drágulás, se az ármérséklődés irányában) nem számítanak az elemzők. A kereskedők beterveztek egy kedvezőtlen szcenáriót az árazásukkor, és tartós változás kell ahhoz, hogy ezt felülírják. Alapesetben is - leszámítva olyan tételeket, mint az üzemanyag - több hónap kell, hogy megjelenjen a hatás az árakban. Az EU/IMF-tárgyalások sikeres lezárulásáig azonban nem várható tartós erősödés, sőt, gyengülés is elképzelhető - vázolta várakozásait Árokszállási Zoltán, az Erste Bank közgazdásza, aki szerint a nemzetközi szervezetekkel történő hitelmegállapodást követően év végére 280-285-ös szintre kerülhet a forintkurzus.

Egyelőre a befektetők nem látják, hogy a költségvetési politika hosszú távon kiszámítható lenne, miközben az ennek biztosításául szolgáló tárgyalások még nem kezdődtek el, és a kormány nem is küld erős jeleket ebbe az irányba. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az egyeztetési folyamatot egy gyengülési hullám felgyorsítja. Amint viszont megszületik a megegyezés, az forinterősödést hoz majd, amelynek dezinflációs hatása jövő év elejére megjelenhet a fogyasztói árakban - véli Árokszállási.

Felesleges lenne emelni az irányadó rátán, a kamatvágás még messze van

Inflációs fronton mindenesetre mindenki magasabbra tolta az alappályát. A Napi Gazdaság konszenzusa januárban még 5 százalék alá várta az idei év átlagos inflációját, mára ez 5,5-re rúg, míg jövő év végére a várt 3 százalék 3,3 százalékra emelkedett.

Az MNB is jócskán feltolta az inflációs jelentésében közölt alappályát: idénre 5-ről 5,6 százalékra, jövőre pedig 2,6-ról 3 százalékra emelte a várakozásait. Az persze külön kérdés, hogy a stáb által összeállított anyag mennyiben befolyásolja a kamatpolitikát meghatározó monetáris tanács véleményét. Simor András jegybankelnök a március 27-ei ülést követő nyilatkozatában az inflációs kép szerepét a kockázati profil alakulása mellett a korábbinál nagyobb mértékben hangsúlyozta és vannak olyan tanácstagok, akik döntésében ez egyértelműen megjelenik - mondta Keszeg Ádám, a Raiffeisen Bank elemzője. A többséget adó külső tagok azonban vélhetőleg csak emiatt nem emelnének a rátán.

Mindezzel egyetértve Kopik azt is hozzáteszi: a kamatemelés mellett szóló szokásos logika ma nem is működne. A kamatemelés transzmissziós mechanizmusai közül az árfolyamcsatorna (vagyis az, hogy a magasabb kamat vonzóbbá teszi a magyar eszközöket, erősödik a forint, olcsóbb lesz az importáru) tartósan csak mérsékelten működik, a kockázati megítélés erőteljesebben határozza meg az árfolyamot, mint a kamatszint. A hitelcsatorna (vagyis az, hogy a magasabb kamat csökkenti a hitelkeresletet, növeli a megtakarítást, azaz mérsékeli a fogyasztást és így a drágítás lehetőségét) pedig már rég nem hatásos, főleg, hogy nem keresleti, hanem költségoldalról jelentkezik ma az infláció.

Az inflációs jelentés üzenete egyértelmű volt: az árváltozás üteme még mindig nem okoz akkora gondot, hogy emiatt kamatemelésre lenne szükség - értelmezte Árokszállási. Mindez azonban nem jelenti azt sem, hogy tér lenne a monetáris kondíciók lazítására. A 7 százalékos jegybanki alapkamat vágására akkor kerülhet sor, ha a hazai eszközök kockázati szintjében érdemi javulás történik, ez pedig nem valószínűsíthető az EU/IMF-megállapodás nélkül. Egy sikeres tárgyalást viszont egy óvatos kamatcsökkentő ciklus követhet. Ugyanakkor teljesen egy kamatemelést sem lehet kizárni, ha sokat romlana a kockázati felár. A Napi Gazdaság konszenzusa 6,5 százalékra várja az irányadó ráta év végi szintjét.