Amíg a gazdaság állapota nem javul, nincs reális alapja annak, hogy az egészségügyből az elmúlt években kivont 500 milliárd forintot visszapótolják, enélkül komoly gond a rendszer finanszírozása és fenntarthatósága − mondta előadásában Bodrogi József egészségügyi közgazdász, aki november közepéig a Semmelweis terv végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszteri biztos volt. Mint kifejtette, az EU-ban az egészségügyi kiadások 1990 és 2010 között GDP-arányosan évről évre emelkedtek, ami azt jelenti, hogy a nyugat-európai társadalmakban az egészségügy szerepe felértékelődik, viszont komoly probléma a források előteremtése.
Magyarországon a nyugat-európaitól eltérő trend mentén mozognak a kiadások, GDP-arányosan egy szűk, 8 százalék körüli sávban, vagyis a jelenlegi recessziós környezetben csökken a kiadások nagysága és aránya is. Magyar sajátosság, hogy a közhányad 4,5−5 százalék között alakul. Mindez jól mutatja, hogy nagyon sokféle a teendő − hangsúlyozta az előadó. Mint elmondta, 2005 és 2011 között 950 milliárd forintnyi deficit keletkezett a két tb-alapban, vagyis az államadósság ennyivel nőtt ez idő alatt.
Az egészségügyi költségek növekedése részben demográfiai okokkal magyarázható. A 60 év fölöttiek aránya 1900−2010 között megháromszorozódott, míg a 14 év alattiak száma harmadára csökkent. Az egészségügyi kiadásokban az 55 éves életkor az inflexiós pont, onnantól az ellátási költségek rendkívül gyorsan nőnek. 2010-ben a fekvőbeteg-kassza kétharmadát a 60 év fölöttiekre költötték − mondta Bodrogi.
Mint elmondta, jelenleg 3,85 millió járulékfizető teremti meg a 9,69 millió lakos egészségügyi kiadásait, ami öt-tíz éven belül a felosztó-kirovó rendszerben nagy problémát fog hozni. A demográfiai trend alól nem lehet kibújni, ezért vagy a járulékfizetők körét kell emelni, vagy a szolgáltatási csomagot kell szűkíteni.
Ki kell nyitni azt a lehetőséget, hogy a nyugdíjasok is fizethessenek direkt járulékot − fogalmazott Bodrogi, aki szerint ez a nyugdíjak bruttósításával megoldható, ez fedezetet biztosítana a járulékokra és 300 milliárdos forrást teremthet, amit hiba lenne kihagyni − hangsúlyozta. Jövőre 66 milliárd forintot hozhat a népegészségügyi termékadóból befolyó összeg, de végig kell gondolni a foglalkozás-egészségügyből adódó lehetőségeket és a sportbiztosítások rendszerét is − sorolta a forrásteremtés eszközeit.
Arra a kérdésre, hogy vajon a nyugdíjak bruttósítása nem jelenti-e azt, hogy az állam az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt, Bodrogi úgy válaszolt: rövid távon ez így van. A központi költségvetés most a gazdaságilag inaktívak ellátásáért jelentős összeget vállal. Ha az 1988-as személyijövedelemadó-rendszerhez hasonlóan bruttósítják a rendszert, az egyszeri kiadást jelentene, utána viszont önjáróvá válik. Vagyis egy éven belül valóban olyan, mint ha egyik zsebből a másikba tennék a pénzt, a következő évben viszont már nem, az újonnan a nyugdíjrendszerbe kerülőknél pedig már ez vetődik fel. A lépés eredményeként az adott évben az egyensúly zéró, utána viszont nemcsak hogy önjáróvá válik, hanem az egészségügy költségvetési kitettsége is jelentősen csökken, hiszen a nyugdíjasok a nyugdíjból fizetnék a járulékot. Bodrogi kiemelte, ez olyan gondolat, amin a döntéshozóknak el kell gondolkozni, mert most van itt az ideje, hogy a döntést meghozzák.